Ezt a filmet már régóta meg szerettem volna tekinteni. A napokban segítségemre volt ebben a Film+ csatorna.
Az egyetemista Lewis kocsival vág neki a hazafelé tartó hosszú útnak, hogy kipihenhesse az egyetemet. Útközben felveszi a bátyját, Fullert, akit ráadásul épp a fogdából kell kihoznia. Az unalmas autókázást Fuller szeretné egy játékkal feldobni: kitalálja, hogy a nemrég beszerelt CB-rádióval Lewis viccelje meg az egyik sofőrt; flörtöljön vele női hangon. Az öcs kis rábeszélés után belemegy. Az egyik kamionvezető bekapja a horgot és Lewis beeteti azzal, hogy éjfélkor találkozzanak egy motelban. A testvérpár arcáról viszont lassan lefagy a kárörvendő mosoly, mikor rádöbbennek, hogy ez a vicc kissé kezd rossz irányba fordulni. A sofőrt ugyanis elég egyszer átverni ilyen csúnyán, ő nem felejti el egyhamar és tesz arról, hogy a srácok egy életre megtanulják a leckét.
Nem vagyok rossz véleménnyel a filmről - épp ellenkezőleg. Egyszerű történet, nincs túlbonyolítva, felesleges csavarokat se tuszkoltak bele (tudjuk ugye, hogy elég sok példa van arra, hogy erőltetik a csavart egy olyan filmbe, amibe baromira nem illik). Nagy pozitívum volt számomra, hogy végig tudta tartani a feszültséget, nem volt leállás. Egyszeri megtekintésre mindenképp ajánlom, egy esti punnyadás egyedül vagy akár baráttal, arra teljesen jó.
IMDb
Rengeteg filmmel hozott össze a sors eddig életem alatt, de ilyet, mint Ezt, soha nem láttam még...
Francesco Dellamorte egy kisváros, Buffalora temetőgondnoka. Élet-és munkatársával, a mentálisan sérült Gnaghi-val a temetőben éli mindennapjait; sírt ás...és zombik összerothadt fejébe röpít golyót. Ugyanis Buffalora-ban a halottak 7 nap múlva felébrednek...
Direkt nem vázolom fel jobban a történetet. Úgy gondolom, hogy ez pontosan az a mű, aminek minden részletének ütnie kell.
Ha be kellene határolnom a filmet egy műfajba, akkor nagyon nehéz dolgom lenne. Sok különböző műfaj kis elemeiből épül fel. Groteszken romantikus, okosan és őszintén fricskás, zombis, drámai és nagyon elgondolkodtató egyben. Megjegyezendő, hogy az alkotás nem a munka utáni fáradt agyad kikapcsolását segíti - épp ellenkezőleg: gondolatláncot indít el olyan témákban mint élet, halál, szerelem, körforgás, elérhetetlen boldogság, halál és halál. (Már ha Te a gondolkodó lények táborát képviseled.)
Sok kérdést vet fel az alkotás a nézőben, melyekre a válasz ott is van, csak a sok kis szót, képet és érzést kell összerakni. Bevallom, a teljes képet még sokadik nézés után sem sikerült összeillesztenem, de feltevéseim vannak. Lehet, hogy Francesco nem is akárki? Egy hatalmasabb lény? Vagy pont, hogy ő a "mókuskerék lakója"? Lehet, hogy Buffalora nem egy punnyadt kisváros, ahogy látom, hanem több annál? Kik az élők? No, és kik halottak?
A főhős monológjai az ember fejébe ivódnak bele. Főleg a tetőpont jelenetében egy versfélét mond el, amiben eszméletlen sok minden van. Tapasztaltam, hogy nemcsak engem fogott meg az a pár sor, ugyanis már találkoztam vele egy zeneszám szövegeként is.
A film képi világa távolról sem elhanyagolható. A temető minden kis négyzetcentimétere árasztja magából a szerelmet, az erotikát, de ez mellett a hideget és persze a halált. S ha már a helyszín maga ennyi érzelmet és hangulatot foglal magába, a film már szinte tökéletes. De ha még tökéletes zene is passzol mindehhez, akkor az már maga a csoda.
IMDb
