The Woman in Black (2012)

 A 2012-es The Woman in Black az eredetileg 1989-ben készült film remake-je és attól eltekintve, hogy az eredetit nem láttam (és eddigi pályafutásom során egyszer se éreztem rá késztetést, hogy ez megváltozzon), de mégis viszonylagos érdeklődéssel kezdtem bele az új változatba. Ennek oka többek közt, a megannyi honlapon/blogon/fórumon megjelent maximális pontos kritika (hozzáteszem, ez nem lesz köztük).
 A The Woman in Black középpontjában egy ingatlanügynök, Arthur Kipps áll, akit egy elhagyatott ház eladásával bíznak meg. A kisvárosba érkezve Mr. Bentley-t leszámítva igen ellenségesen fogadják az ügynököt. A háznál járva pedig Arthur egy feketébe öltözött nőre lesz figyelmes, aki eltűnik, mire kiderülne ki is ő. Visszatérve a városba, egy kislány a főhősünk karjában hal meg, mire a helyiek még ellenségesebbé válnak.Kiderül egy régi gyermekhalál, a titokzatos nő egyre közelebbről mutatkozik és a ház egyre különösebb, paranormális történések színhelye lesz.
 A film közel másfél órájával számomra talán az egyik legfárasztóbb filmes élményemet nyújtotta. Ha jól emlékszem egy óra körül jártam, amikor még vártam a csodát, vártam, hogy megtudjam mi is az extra, mi is az, ami a legtöbb kritikusnak tetszett, de arra jutottam, hogy semmi. Én valami oknál fogva rühellem az amcsi ijesztgetést, ami a 21. századra igen népszerű lett világszerte és most megkaptam minden idióta, egyszer látott klisét egyben. A háttérben kinyíló ajtó, az üvegben megjelenő fej, a hintaszék és társai (a házban alvós jeleneteknél vesztettem el minden reményem). A végkifejlet várható, igazából az egész film egy marha nagy klisékupac és nagyon remélem, hogy a közelembe se kerül a maradék életemben.Végül azért egy pozitívum is eszembe jut, mégpedig, hogy Daniel Radcliffe 8 film után végre megtanult színészkedni. Számomra az év csalódása volt, nem kell ezzel egyetérteni, de ideje volt egy negatív véleménynek is. IMDb

Madness (2010)

 A Madness azon kevés, a közelmúltban készült low-budget filmek egyike, aminek sikerült elnyernie tetszésem.Ennek oka többek közt az is, hogy nem rakták tele kokányolt CGI effektekkel, azokat sikerült minimálisra szorítani, ami ma már megbecsülendő, tekintve, hogy a lefilmezésen kívül egy Adobe-program felelős a legtöbb mai selejtért (ami persze nem az Adobe hibája). Nálam pedig a CGI - még ott is, ahol igényesebben van kivitelezve - allergiás reakciót vált ki.
 A történet a szokásos, egyszerű fiatalok - vidéki emberek koncepciót követi azzal a kivétellel, hogy itt sikerült karaktereket létrehozni, legalábbis a redneckek körében. Két táncoscsaj éppen versenyre tart, majd az útba eső benzinkútnál belebotlanak két srácba, akiknek lerobbant az autójuk. Felveszik őket, majd egy fekete terepjáróból egy borzot dobnak a szélvédőre. Az autó az árokban köt ki, majd egy lerobbant furgon felveszi őket. Hamar rá kell jönniük, hogy csapdába kerültek. Az egyik srác kiugrik az autóból, a többiek pedig foglyul esnek és nem is tudják mi vár rájuk.A történetet részletezni nem kell szerintem senkinek. Foglyul ejtés után kínzás, menekülés, üldözés és a szokásos.
 A gore áh! végre gore, nem holmi CGI szarakodás, teljesen korrekt, művértől fröcsögő gyilkosságokat kapunk. Ami viszont igazán tetszett, hogy a cselekmény az elejétől a végéig tart, nem kell végigszenvedni a bevezetőt, a felesleges mászkálásokat és a teljesen feleslegesen elnyújtott drámázást. Persze a maga low-budget varázsával, de minden működik és megvan a filmben. Külön piros pont a bevezetőben látható kivégzésért, a már említett redneckekért és a szépfiú meggyalázásáért (hihetetlen, hogy két csaj és egy srác közül pont a srác lesz megalázva, zseniális!). Rengeteg hiba van a filmben, de mindezt feledtette az egyébként roppant jól működő hangulata.
Nem egy halál komoly alkotással állunk szemben, leginkább party filmnek vagy kikapcsolódásnak ajánlom, de arra az egy alkalomra mindenképp. IMDb

Poison for the Fairies (1984)

Ez a mexikói nemzetiségű horror, amit hazájában több díjjal is jutalmaztak több kategóriában, a gyermeki fantázia sokszínűségét és kifinomultságát hívja segítségül, hogy a szórakozás garantált legyen.

Új városba, és ebből kifolyólag új általános iskolába kerül egyik kis főhősnőnk, Flavia. Hamarosan megismerkedik egy – már első látásra is roppant különlegesnek tűnő – kislánnyal, Veronicával. Az egymás iránti kölcsönös kíváncsiság és különcködésük szépen lassan összehozza őket. Veronica pajkossága és sunyisága kezdettől fogva érezhető, ami szemben áll viszont Flavia visszafogottságával, belé nevelt szófogadásával. Családjaik anyagi helyzetében és felépülésében sem hasonlítanak: Flavia tehetős és harmonikus hátteret tudhat magáénak, míg új kis barátnője a nagyanyjával és annak házvezetőnőjével él szerényebb keretek közt. A cselekmény akkor válik nem mindennapivá, mikor is Veronica elárulja Flavianak, hogy ő valójában boszorkány. Ezt a különös dolgot pedig olykor hajmeresztő cselekedetekkel igyekszik bizonyítani – igencsak sikerrel. A kezdeti kisebb trükköket pedig felváltják az igazán komoly tettek, melyek következményei kicsit sem elhanyagolhatóak, sőt.

Az igazság az, hogy nehezen viselem a gyerekeket egy filmben, mondhatni utálom őket. Itt viszont abszolút pozitív a véleményem a két lánykaraktert alakító kis hölgyről, ugyanis baromira jól játszanak. Feladatuk pedig nem csupán félóra játékról szól, hanem egész végig ők vannak a középpontban. Ezt a kamera beállítás is fokozza, ugyanis az egész játékidő alatt a felnőtt szereplők arcát nem mutatják, csupán hátulról, oldalról vagy az árnyékukat láthatjuk csak.

Az alkotás végkifejlete teszi fel az i-re a pontot, mert a történet nem hagyja a nézőt cserben és megadja neki azt, amire vágyik: látványt, egy kis döbbenetet, s talán egy kis rejtélyt is. Így kellene történnie mindig…

IMDb