2012. október 4., csütörtök

The Rift (1990)



Furcsának tűnhet egyeseknek, hogy ezt a filmet választottam újabb cikkem tárgyának. Én magam is csupán közepes minőségűnek mértem be, de egyszerűen van benne egy csipetnyi „kilencvenesévek-adalék”, ami egész fogyaszthatóvá teszi ezt a mindössze 79 percet.
Egy felderítő csapatot küldenek le a tenger mélyére, hogy utánajárjon egy korszerű tengeralattjáró rejtélyes eltűnésének. A legénység egyik tagjának felkérik az eltűnt mélytengeri jármű egykori tervezőjét is, aki vonakodva bár, de belemegy a dologba, s ezután a Sirius II nevű tengeralattjáró elindul, hogy feltárja Sirius I titkát. A víztömeg mélyén egy furcsa hasadékra bukkannak, ahonnan az eltűnt jármű fekete dobozának jelzését észlelik. A sikeresség érdekében úgy döntenek, hogy elhagyják a hajót és maguk derítik fel, hogy mit rejt a sötét és nem éppen barátságos mélytengeri üreg. Kezdeti kételkedésük nem alaptalan, ugyanis amibe ütköznek, képzeleteket felülmúló.
Megértem azokat, akiket kicsit sem hatott meg a The Rift igenis létező bája. Talán ha nem lennék olyannyira elfogult a régi VHS-kincsekkel szemben, hasonlóan éreznék a megtekintése után. Ez a film nem próbál több lenni annál, mint ami valójában, és ezt eléggé tudom értékelni. Amit még pozitívan fogadtam, az a hasadékbeli „élet” ábrázolása: abszolút kilencvenes évek eleje.
A Hasadék a spanyol Juan Piquer Simón munkája, aki már ezelőtt 3 alkotásával is elszórakoztatott. Nem mondom azt, hogy borzasztóan eredeti az úriember, de engem meg lehet venni egyhamar olyan művekkel, mint a gusztustalanul szórakoztató Slugs (1988) vagy éppen a klasszikusnak számító Pieces (1982).
A filmre visszatérve szerintem megér egy próbát azok számára, akik régen titokban surrantak be a tékába és mazsoláztak a poros polcok közt, vagy éppenséggel a Ray Wise rajongóknak. Még akkor is, ha a történet megkurtítva első látásra a The Abyss-ra hajaz.
IMDb