Død snø(2009)

http://www.imdb.com/title/tt1278340/

 A Dead Snow abba a kategóriába tartozik, amely semmit, még csak valami fikarcnyi érdeklődést se tudott belőlem kicsikarni. Még elkészülte előtt biztos voltam a végeredmény minőségében és miután megnéztem meg is győződhettem róla. Értetlenkedve olvastam a film megjelenése utáni rajongást és elismerő beszámolókat. Nem értettem mi tetszhet egy ilyen félresikerült, semmilyen filmen bárkinek is. Rászántam végül magam, hogy ismét megnézzem, hátha csak a fáradtságomnak volt betudható a rossz véleményem. Hát nem. Ez a film még mindig az egyik legélvezhetetlenebb mozgókép, amit végignéztem.
 A sztori elvisz minket Norvégiába, ahol pár srác és csaj elmennek egyikőjük erdei kunyhójába, messze a civilizációtól, a hegyekbe. Este egy különös látogatójuk érkezik (egy random vénember a hegyről), aki felvilágosítja őket miféle szörnyűségek történtek itt a 2.VH. ideje alatt. Legközelebb már megjelennek az emlegetett kapzsi nácik is, akik vissza akarják szerezni a házban elrejtett aranyukat.
 Félelmetes, de a ’náci zombik’ története tényleg ennyiből áll. Két sorba belefér az egész anélkül, hogy bármi lényegeset is kihagynék. A film eredetileg vígjátéknak készült, de ezt a film közben elfelejtette és így sikeresen létrejött egy annyira üres és jellegtelen atmoszféra, ami a filmet végigkíséri és meg is öli. Igaz, megjelenik 1-2 humorosnak nevezhető momentum, de azokat már mind láthattuk más filmekben, semmi új ötlet. A legmegdöbbentőbb számomra az egészben, hogy tényleg viszonylag sikert ért el a közönségnél. Imdb-n 6.4 bőven nem rossz pontszám és a kritikákban is jókat olvastam róla. Nem értem...azt hiszem nem velem van a baj, ha egy olyan filmet nem tudok értékelni, ami csak és kizárólag más elődökből próbál lélegezni, de csak fuldokolnia sikerül.
Az egyetlen pozitívum a szép környezet és a viszonylag korrekt gore, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet.

Das Cabinet des Dr. Caligari (1920)

1958-ban a brüsszeli világkiállításra 27 ország filmtörténészei összeállítottak egy 12 filmből álló listát, mely a filmkészítés első ötven évének terméséből tartalmazza a legjobbakat. Eme tucat filmek egyike ez az expresszionista, zseniális német horror némafilm.
A kezdő képsorokban két padon ücsörgő férfit látunk. Az egyik Francis, aki egy különös történetet mesél el barátjának. Az elmesélt sztori lesz maga a film cselekménye: Francis és jóbarátja Alan ellátogatnak a városban megrendezett karneválra, ahol az egyik sátorban az őrült öreg Dr. Caligari egy Somnambulist-t (holdkóros), Cesare-t mutatja be műsorszámként. Caligari elárulja a kíváncsi nézőseregnek, hogy Cesare bármilyen kérdést meg tud válaszolni. Alan kap az alkalmon és megkérdezi halálának időpontját. A holdkóros válasza megdöbbentő: állítása szerint Alan másnap reggel már nem fog felébredni. Ennél megdöbbentőbb dolog, mikor Cesare válasza beigazolódik: Alan következő nap virradóra tényleg meghal. Francis, kedvese és annak édesapja próbálják barátjuk halálának titkát megfejteni, a szálak pedig Caligari doktorhoz és a Somnambulisthoz vezetnek. A rejtélyes orvosról Francis lassacskán felkutatja az igazságot, sőt a film csavaros végkifejlete magáról Francisről is tartogat meglepetéseket.
Teljesen magával ragadott a történet. A holdkórosság témája magában hordozza a titokzatosságot, a rejtélyt, misztikumot. A Cesare-t megformáló Conrad Veidt játéka volt rám a legnagyobb hatással. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem jóslatát, tetteit. Arckifejezései – amit a remek smink még jobban kiemelt – kellemes borzongást okoztak. Bár le kell szögeznem, hogy az ilyen témák engem kicsit érzékenyebben érintenek.
Összességében számomra az eddig látott legjobb némafilm a ’22-es Nosferatu után és kicsit sem csodálkozom azon, hogy készítése után közel 40 évvel is még a legjobb alkotások közé gondolták - ma is ott a helye.

IMDb

Dracula (1958)

A Hammer Film Production is készített Bram Stoker klasszikus horrortörténetéből filmváltozatot, amely kicsit sem meglepő, hiszen a Hammer Studio pont az ilyen gótikus stílusú horrorjairól a leghíresebb talán.
A szereposztást nézve 2 nagy színész is szerepet kapott: Van Helsing professzort Peter Cushing játsza, Drakula gróf szerepében pedig Cristopher Lee-t látni. Talán említeni sem kell, hogy mindketten a Hammer-filmek örökös sztárjai voltak: Cushing többször is megformálta Frankenstein doktort, Lee pedig nemcsak ez alkalommal bújt vámpírbőrbe.
Úgy gondolom, hogy az alkotás történetének felvázolását itt nyugodt szívvel hanyagolhatom, mert vélhetőleg mindenki ismeri - ha nem is olvasta Drakula gróf válogatott rémtetteit, nagyvonalakban mindannyian ismerjük Őt.
Drakula történetének ezen feldolgozása némileg eltér a Stoker által megírtaktól. Maguk, a regényben szereplő karakterek ugyanúgy megvannak, de némelyikük némi változáson ment át. Az első kisebb különbség, hogy Jonathan Harker nem ügyvéd, hanem könyvtáros. A regényben Jonathan menyasszonya Mina kisasszony, Lucy Westenra Mina barátnője, Arthur Holmwood pedig Lucy kisasszony udvarlója. Ezzel szemben a filmben a két lány karakterét felcserélték: Arthur és Mina egy házaspár, Lucy és Arthur testvérek, Jonathan menyasszonya pedig Lucy. Magát a cselekmény menetét tekintve a változás az, hogy Jonathan Harker és Van Helsing eleve ismerik egymást, Harker pedig már a film elején tisztában van azzal, hogy a hírhedt kastély tulajdonosa az éjszaka teremtménye. A forgatókönyvírók abban is változtattak, hogy ki esik/kik esnek Drakula áldozatául.
Mielőtt arra adnék okot, hogy negatív előítélet ébredjen blogunk Olvasójában eme filmet illetően, leszögezném, hogy ezek a módosítások nem ártottak a filmnek. Az írók tiszteletben tartották a Drakula könyvet, érezhető volt az óvatosság. Én magam pedig az eredeti mű kisebb felfrissítésnek tartottam az eltéréseket. A másik pedig, hogy Cushing és Lee neve garancia a minőségre.

IMDb

Dr. Jekyll & Mr. Hyde (1931)

Robert Louis Stevenson történetét, mely egy kísérletező orvosról szól, sok filmes elevenítette már meg a filmvásznon. Az elsők között van ez a darab is, mely a főszereplő megformálójának (Fredric March) Oscar-díjat is hozott.
Dr. Henry Jekyll kiváló orvos, akit a nemesség tagjai furcsállnak, csodabogárnak tekintenek - és nemcsak a betegek iránti odaadó hozzáállása miatt. Jekyll nem mindennapi témával foglalkozik: véleménye szerint maga az emberi lélek nem egy egész, hanem két részből tevődik össze. Az egyik a társadalom által elfogadott írott illetve íratlan szabályoknak tesz eleget, azok alapján vezérli az embert és annak gondolatait, cselekedeteit. A psziché másik felét az ösztönök hajtják, a nyers, állatias viselkedés forrása. Állításának alátámasztására kikísérletez egy szérumot, mely az elme két felét elválasztja egymástól, s színre lép az ösztönös, erőszakos, vad én képe.
Ez az első adaptáció a regényből, melyet sikerült megtekintenem idáig, viszont magát az írást még nem volt alkalmam elolvasni, így tényleg csak a filmre tudok hagyatkozni a történet szempontjából. A tudat illetve énkép kettéhasadásának és az ösztönös, állatias viselkedés bemutatása tényleg Oscar-t érdemlő alakítás volt March-tól. Az erőszakos én-t jelképező Mr. Hyde jelmezét a neander-völgyi emberről mintázták, ezzel is nyomatékosítani tudták az állatias, nyers embert. A két én közti különbség is teljesen elkülöníthető volt egymástól: Jekyll a kedves, humoros, tisztelettudó vőlegény, aki a páciensek közt sem tesz különbséget, így a nyomorúbb sorsú egyszerű asszony is ugyanannyi figyelmet és törődést kap tőle, mint egy nemesember. Ezzel szemben a szérum hatása után kibújik belőle Mr. Hyde, aki már külsőleg is hordozza magán az "emberállat" jegyeit (vastag szemöldök, előreálló homlok, hegyesebb fogak, görnyedtebb járás); belsőleg pedig lelkiismeret-mentes, erőszakos, vad, egy az egyben ösztönlény.
Stevenson története eleve jó táptalaj egy film elkészítéséhez. Ezen '31-es változat előtt készült még belőle 4 némafilm is, melyek közül meg kell említeni az 1920-ban készült változatot, ugyanis abban John Barrymore játsza el a címszerepet.

IMDb