Egy maroknyi személy hajótörést szenved, de egy csónak segítségével életben tudtak maradni. Nemsokára elsodródnak egy lakatlan szigetre, ahol kikötnek és meg tudnak pihenni. Partraszállásuk után nem sokkal viszont hőseink létszáma rögtön kettővel csökken, ugyanis ennek a tenyérnyi szárazföldnek a szívében gyilkos dolgok rejtőznek: nem elég, hogy némely patakmederben nem is víz csörgedezik, hanem sav, de a kis sziget nem is annyira lakatlan.
A film nézése közben nem tudtam eldönteni, hogy sírjak vagy nevessek. Hemzseg a hibáktól az egész alkotás, de talán ezek közül a legnagyobb az, hogy a készítők az ötletüket teljesen komolyan vették, komolyan álltak hozzá. Számomra a második legnagyobb kérdés az, hogy a hőseinket üldözőbe vevő "vérengző, harapós, alattomos és gonosz" szigetlakók miért csupán 20-30 cm magasak. Így egyszerűen képtelen vagyok bármiféle együttérzésre a hajótöröttek iránt, mert maguk az "ellenségeik" is teljesen nevetségesek. A karakterek viselkedését, egyes történésekre való reakcióikat nézve is csak ezt éreztem, hogy minek sajnáljam őket, ha ennyire életképtelenek. Továbbá nem teljesen értettem, hogy ezek a szerencsétlenek hova botorkálnak még az erdő mélyére, a sziget közepébe, mikor világosan elhatározzák, hogy a sok "rettenetes dolog" után a partra fordulnak vissza. Azt pedig nem is sorolom a hibák közé, hogy borzalmas a színészi játék, mert az igazi probléma nem általuk született, hanem az alkotók végtelen egyszerűsége által.
Meg kell jegyeznem ide azt a tényt, hogy én szeretem a trash filmeket, amik nem veszik magukat komolyan és pont ez miatt működnek sokaknál olyan jól ezek az alkotások. Ha ez a film ezt a hatalmas baklövést nem követi el, hogy komolyan veszi magát, akkor simán látnék esélyt arra, hogy kedvemre lenne a megtekintése. De így nagyon nem vette be a szervezetem. Kivetette magából, mint a beültetett vesét.
IMDb
Ez a japán zombifilm még az egyik Fangoriában hívta fel magára a figyelmemet, azóta vártam a pillanatot, hogy személyesen is találkozhassak vele.
Egy piti rablóbanda kirabol egy ékszerboltot, majd egy elhagyatott gyárépületbe sietnek, hogy a zsákmányt jó pénzért eladják egy alvilági arcnak. A találkozónak helyet adó lepukkant épület viszont régen a hadiipar egyik kutatólaborjaként üzemelt, ahol titkos katonai kísérletek folytak. A tolvajok üzletelése nem lesz túlzottan sikeres, ugyanis a gyárépület zugaiban heverő hullák "titokzatos módon" erőre kapnak és kezdetét veszi a zombi attak.
A Junk első nézés után is beírta magát a kedvenc zombifilmjeim közé. Pörgős, nem áll le, nem fullad bele az egyszerű "zombi kontra áldozat" jelenetekbe. Tartogat meglepetéseket, és ahogy azt már a japánoktól megszoktuk, furcsaságokat is. Kedvelem a japán horrorkészítők fantáziavilágának teremtményeit, kreálmányait, aminek színességét itt is be tudják bizonyítani. Ami még ezek mellett nagyon tetszett, az az olasz zombihorrorok előtti tisztelgés; az ilyenekkel teljesen le lehet venni a lábamról. Tudniillik, a film egyik jelenetében barna papírzsákokba bugyolált, vastag kötéllel átkötött testek élednek fel lassan, amiről egyből Fulci '79-es Zombi-ja jutott eszembe. Majd mikor e jelenet alatt felcsendült a Zombi híres dallama, szinte elérzékenyültem. Emellett a bő másfél órában találunk utalást arra is, hogy a készítőket Romero zombi-trilógiája is megihlette.
Nyugodt szívvel ajánlom minden horrorfilm rajongónak, mert a kikapcsolódás mellett kellemes nosztalgia érzés is elfogja az embert, ami mégtöbbet dob az eleve is jól működő anyagon.
IMDb
Kifejezetten szeretem azokat a filmeket, amelyek több kis történetet mutatnak be, mint például Romero úr Creepshow-ja. A Body Bags is antológia; 3 kis történetet dolgoz fel: az első két részt John Carpenter, az utolsót pedig Tobe Hooper rendezte.
Az első sztori egy egyetemista lányról szól, aki tanulás mellett munkát vállal egy benzinkúton, ahol első műszakja máris éjszakai, amiről valaki gondoskodik, hogy ne legyen zökkenőmentes.
A "Haj" című történet középpontjában egy kopaszodó férfi áll, aki komoly hajhullása miatt kevesebbnek érzi már magát. Önbizalmának helyreállítása érdekében pedig bármire képes lenne.
Az utolsó rész egy baseball játékos különös esetét meséli el, aki autóbalesetet szenved, amelyből a felépülés tartogat némi meglepetést.
Évek óta meg akartam nézni ezt a filmet, nem csak azért, mert antológia, hanem Carpenter és Hooper neve is nagyon vonzó volt. Bevallom viszont, hogy csalódtam: a történetek nem fogtak meg, átlagosnak tudom csak mondani őket, a sztorik átvezetése is közepes minőségű. Viszont van pozitívum: sok híres horror rendezővel, szereplővel lehet találkozni a másfél óra alatt: Wes Craven, Roger Corman, Sam Raimi - csak hogy említsek párat.
Mindent összevetve, egy közepes minőségű horrorfilm a Hullazsákok, nálam a nagy nevek felismerése okozott jó pillanatokat csupán. Többet vártam...
IMDb
Egy kutatólaboratórium professzora a katatónia mesterséges elérését tanulmányozza. A munka során állatkísérleteket végez, többek között Shakma-n, a páviánon. Az agyműtét viszont nem várt eredményeket produkál az emlős viselkedésében: sokkal agresszívabbá válik. A professzor és fiatal növendékekből álló csapata egyik este egy kalandos szerepjáték közepette Shakma ámokfutásának áldozatai lesznek.
Ez így lehet bugyután hangzik, de maga a film nem olyan rossz ám. Egy egészen jól működő állatos horror ez, aminek minőségén magam is megdöbbentem. Nem kell zsenialitásra gondolni, de személy szerint én semmit nem vártam a filmtől - kellemeset csalódtam. A majomtámadások egész hitelesek, a történet felépítése sem borzalmas.
A színészgárda egyik tagja Christopher Atkins, akit sokan a Kék lagúna szőke, bongyorhajú sztárjaként ismerhetnek, illetve a professzort alakító Roddy McDowall nem más, mint a Frigh Night "Peter Vincent, a nagy vámpírölő"-je.
Maga a film címe az egyik páviánfaj nevéből ered, de érdekes, hogy a filmben szereplő majom a feje körül dús sörényes, ami a shakma páviánfajra viszont nem jellemző.
A filmre visszatérve bátran ajánlom az állatos horror kedvelőinek, mert kellemes kikapcsolódást nyújt egy délutáni hűsöléshez, még ha nem is tartogat meglepetéseket.
IMDb
