A következő címkéjű bejegyzések mutatása: After 2000. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: After 2000. Összes bejegyzés megjelenítése

2013. február 4., hétfő

The Possession (2012)



Az utóbbi években a filmkészítők újra visszanyúltak az ördögűzés illetve a démoni megszállottság témájához. 2011-ben bemutatásra került a Rítus, tavaly pedig két ilyen filmet is vetítettek a mozik: műsorra került a The Devil Inside – Az ördög benned lakozik és jelen cikkem tárgya, a The Possession – Démoni doboz.

Adott egy leány testvérpár, kiknek a szülei nemrégiben elváltak, így ők jelenleg az édesanyjukkal élnek. Szüleikkel a törés ellenére jó kapcsolatot ápolnak, kiegyensúlyozott gyermekeknek tűnnek. Az elvált szülők is viszonylag rendesen viszonyulnak egymáshoz, a lányok hétvégenként az apjuknál vannak. Egyik alkalommal a testvérpár – Hannah és Emily – édesapjukkal autózik, mikor az utca szélén észrevesznek az egyik háznál egy „garázsvásárt”, ahol Emily egy héber írással telefaragott fa dobozt pillant meg. Nem kell sokáig kérlelnie az édesapját, hogy megvehesse. Onnantól kezdve különös vonzalommal kezd kötődni a lány a titokzatos dobozhoz, melyet először képtelen kinyitni. A zár később természetesen enged, a tartalma Emily szeme elé tárul, és ezzel együtt valami nem evilági dolog is útjára szabadul. A lány furcsán kezd viselkedni, a körülötte lévő személyekkel való kapcsolata drasztikus változásokon megy keresztül. Ezek pedig a családbeli képlékeny kötelékekre is rányomják a bélyeget. Mindenki az aggódó édesapát okolja Emily megromlott magatartására, a férfi viszont elhatározza, hogy kideríti, mi történik, és hogy lányát bármi áron megpróbálja meggyógyítani.

A filmművészetben eddig a The Exorcist volt a legzseniálisabb alkotás ebben a témában – nem csak szerintem. Ezen a tényálláson pedig a Démoni doboz sem tudott változtatni.

Ez a film harmatgyenge kísérlet volt, tele van zsúfolva klisékkel, olyan megoldásokat alkalmaz, miket már megannyiszor láthattunk. Nehéz így bármiféle érdeklődést kicsikarni a nézőből, nem hogy némi félelmet vagy feszélyezettséget. A ’73-as Ördögűző nagyon magasra tette a lécet, s hiába megannyi csúcs-szuper modern effektgyártó program, édeskevés. Szemmel láthatóan sok a nyúlás a klasszikustól (még ha csupán a zárójelenetre tekintünk is vissza). Jótól lopni nem bűn – szól a mondás, de azért ne essünk túlzásokba, az összefércelt alkotások ritkán működnek megfelelően.

Bármennyire is igyekeztem pozitívan hozzáállni a filmhez, jelenetről jelenetre omlott össze az eleve sem masszív alapokon álló alkotás. Egy ilyen témát feldolgozó filmtől elvárható, hogy a megszállottság-állapot bemutatása kellő mennyiségű ridegséget és jéghideg tiszta gonoszságot sugározzon. Sajnos erről nem beszélhetünk itt.

A film poszterén szerepel a kíváncsiságot gerjesztő „igaz történet alapján” felirat. Ennek annyi az alapja, hogy anno egy lengyel holokauszt-túlélő tulajdonába került egy hasonló doboz, melyet Spanyolországban vásárolt, mielőtt az USA-ba emigrált. A ládát a nagyanyja varrószobájában tartotta, viszont soha nem nyitotta fel, ugyanis a zsidó folklór szerint egy gonosz szellemet (héberül dybbuk) rejtett magában. A láda konkrét tartalma később kiderült: különféle színű hajtincsek, 2 db 1920-as évjáratú penny, egy kisméretű szobor héber szóval gravírozva, egy szárított rózsa és egy gyertyatartó, melynek 4 polipkarszerű lába volt. Ez a doboz inspirálta állítólag a készítőket a film megalkotásához.

Érdekességként említem meg, hogy a filmben szerepel egy zsidó karakter, aki a kétségbeesett édesapának próbál majd segítséget nyújtani. Ezt pedig Matisyahu formálja meg, aki híres zsidó reggae zenész, aki a maga műfajában eléggé sikeres.

Ami pedig a gonosz szellemet illeti, a filmben lengyel nyelven szólal meg.

A film rendezője Ole Bornedal, akinek egyik híres munkája a Nattevagten és annak remake-je a Nightwatch – Éjjeliőr a hullaházban. Neve bizakodást ébresztett bennem a The Possession-nel kapcsolatban, de hiába tehetséges az úriember, a kezébe kapott forgatókönyvből ő sem tudott többet kihozni.

Chernobyl Diaries (2012)



2011-ben volt a ’86-ban bekövetkezett hírhedt csernobili atomkatasztrófa 25. évfordulója, melynek alkalmából Ukrajna megnyitotta a katasztrófaturizmus előtt Pripjaty város kapuját. Amerika pedig ihletett kapott a szokásos hollywood-i formában és elkészítette az Ideglelés Csernobilban című horrort.
A történet 6 fiatal turista útját mutatja be, akik egy Jurij nevű helyi fazon irányításával befizetnek egy pripjaty-i városnéző túrára. A kezdeti kíváncsi izgatottság hamar életféltő rettegésre változik, mikor a környéket bebarangolva visszaérnek a furgonjukhoz, amiről hamar megállapítják, hogy valaki/valami úgy megbabrálta, hogy képtelenség beindítani. Ekkor a szereplők nagyfokú tehetetlenséget mutatnak fel, amiről megjegyezendő, hogy felettébb idegesítő. Kétségbeesett logikátlan problémamegoldásuk alatt hamar rájuk sötétedik, és ezután nem kell sokat várni arra, hogy az állítólag kihalt zónába rekedt fiatalok rádöbbenjenek, hogy nincsenek egyedül.
Az alkotás 86 perces, amit azért fontos megemlíteni, mert az első 40 perc eseménytelenül zajlik, a film második fele pedig nem igazán igyekszik bepótolni a lemaradást. Ennek fényében azt tudom kijelenteni, hogy feszültségkeltésben nem remekel, így nincs is mit fenntartani. Az edzetlen nézőt talán megcsaphatja némi bezártság-atmoszféra, de ez igen csekély.
A félelem konkrét okozói – gondolok itt azokra a valamikre/valakikre, amik miatt nem is olyan kihalt a zóna – viszonylag elég későn tárulnak a néző szeme elé, ami belegondolva nem lenne rossz döntés, hiszen baljósságot és vele együtt némi félelemkeltést tudna fenntartani végig a film, de amikor erről is lehull a lepel előttünk, könnyen lehet, hogy csalódottság érzése fog rajtunk elhatalmasodni. Nem is kicsit.
A már említett esetlen problémamegoldás hatására nem tudok együtt érezni a fiatal kirándulókkal vagy egyáltalán drukkolni nekik. A forgatókönyv ebben is csiszolatlan volt, nem beszélve a napszakok váltakozásáról, fellelhető abban is némi képzavar.
A producer és a forgatókönyvíró Oren Peli, akinek nevéről rögtön a Paranormal Activity sorozat juthat eszünkbe. A szkript társírója Shane és Carey Van Dyke, akiket azért említek meg, mert ők viszont egy rakat Asylum-film elkövetői, ami újabb balsejtelmet idézhet elő ezen filmmel kapcsolatban.
A rendező Bradley Parker, aki eddig leginkább vizuális effektus fronton volt eredményes, dolgozott a Fight Club, a xXx és a Let Me In alkotásokon.
Érdekességként megemlítem, hogy a film felvételei Szerbiában és hazánkban lettek rögzítve.
A Chernobyl Diaries IMDb-n jelenleg 5,0 pontot mutat, amit kicsit sokallok is talán. Nagyon sok hibát véltem felfedezni, amik kicsit sem elhanyagolhatók. Sajnálom azt, hogy Pripjaty szelleme ilyen borzalommal lett meggyalázva. Európa legnagyobb katasztrófájának színhelye ez, ami a jövő generációinak sok tagját megfogja majd a különlegesen borús atmoszférájával. Ezt a hangulatot pedig egy ilyen egyszerű filmmel képtelenség visszaadni.

2012. december 30., vasárnap

Resident Evil (2002)


Paul W.S. Anderson álmodta meg filmvászonra a kultjáték Mortal Kombat-et, rá 7 évre pedig úgy gondolta, újabb játékot dolgoz fel, ez pedig a japán Biohazard, azaz a Resident Evil – A Kaptár lett. Mindenekelőtt leszögezném, hogy nem vagyok játékhasználó, így véleményem olyan nézőpontból világítja meg a filmet – és a folytatásait – melyet nem befolyásol maga a játékmenet, illetve maga a kiindulópont, a forrástörténet.
A sztori szálai az Umbrella Corporation nevű világvállalatból indulnak ki. A Védernyő Vállalat a világ kereskedelmének nagy részét képezi, ágazatai a legkülönfélébb tevékenységekben vesznek részt. Raccoon City alatt a multicég viszont egy szigorú ellenőrzés és őrség alatt álló földalatti nagy kutatóállomással rendelkezik, ahol többek közt titkos biokísréleteket folytatnak. Ennek egyik eredménye az ún. T-vírus, amelynek elszabadulása a Resident Evil-történet origója. A földalatti épületkomplexum vezérlését egy főszámítógép végzi, egy mesterséges intelligencia, a Vörös Királynő. Mikor a veszélyes vírus a Kaptár levegőjébe kerül, a védelmi mechanizmus bekapcsol és igyekszik minél hatásosabb módszerrel arra törekedni, hogy a bioveszély a Kaptáron túl ne terjedjen tovább.
Főhősnőnk – melynek szerepében Milla Jovovich remekel – szemén keresztül izgulhatunk azért a maréknyi kommandósért, akiket a Kaptárba küldenek, hogy felderítsék, mi is történt, miért szakadt meg a kapcsolat az intézménnyel, ugyanis a T-vírus emberre gyakorolt hatása olyan változást produkál az emberi szervezetre, melynek tragikus következményeként élőhalottakká válnak.
Mivel lényegében ez egy akciódús zombifilm, nagyon fontos, hogy végig pörögjön és ezt sikerült is teljesítenie, a történetvezetésben nincs üresjárat. A főhősnő Alice amnéziája segítségével operálja a film azt, hogy a néző is fokozatosan tudja meg a történteket, így a baljósság fennmaradhat. A zombik számának fokozatos növekedésével a még élők száma viszont rohamosan csökken, mert nem elég, hogy élőholtak hemzsegnek minden szinten, a Vörös Királynő sem nagyon próbál együttműködni a felderítő osztaggal. A mesterséges intelligencia ellenállásának egyik megmutatkozása a film egyik legjobb jelenete lett, kellemes halálnemet láthatunk.
Mivel játékadaptációról van szó, kell egy ’főgonosz’ is a film végére a végső összecsapáshoz, mely itt lényegében maga a T-vírus.
Meg kell említenem a zenét, mert nagyon hangulatosra sikerült, magában hordoz egy
poszt-apokaliptikus hangulatot, abszolút passzol a végjelenethez – ami egyébként szinte kiáltja a folytatást.
Összesítve egy nagyon szórakoztató film a Resident Evil olyan szemnek is, aki nem játszott a
játékokkal; a mai zombifilmek egyik nagyon jó darabja. Többszöri megtekintésre is remekül működő produkció.
IMDb

Resident Evil: Apocalypse (2004)


Az első rész után két évre, 2004-ben került bemutatásra a Kaptár folytatása, Apokalipszis alcímmel.
Ezen darab ott folytatódik, ahol az első rész befejeződött: a T-vírus elszabadult a Kaptárban, az Umbrella nagykutyái nem tudnak megmaradni a seggükön, megnyitják a földalatti létesítményt, ahonnan viszont szabadjára engedik a fertőzött személyzetet, akik a felszínre kerülve rohamléptekben terjesztik a vírust. Alice-nek újra fel kell vennie a harcot az élőhalottakkal, illetve a Védernyő Vállalattal is, ugyanis az is a nyomában van. Kiderül, hogy Alice is egy projektje a vállalatnak: miután kihozták a Kaptárból, T-vírust kapott, ami viszont egyedülálló módon beépült a szervezetébe, így lett erős, gyors és hatékony könyörtelen gyilkológép, néha már embernek sem érzi magát. Erősen elkötelezi magát arra a feladatra, hogy minden erejével keresztbe tegyen a vállalatnak és tönkretegye azt. Időközben karantén alá helyezik az egész várost, Alice-t pedig egy civil túlélőcsapattal és egy kommandós csapattal hozza össze a sors Raccoon City utcáin, akikkel később egy kislány megmentésére is vállalkozik, cserébe a városból való kimenekülés lehetőségéért.
Nem tartom jónak ezt a folytatást. Lapos a történet, az előző résszel ellentétben itt vannak
üresjáratok. Értem én, hogy T-vírus meg zombik meg fafejű tudósok és valami újat akarunk alkotni, de ez így egy nagy összekevert massza, amit ha kisütök, se íze se bűze. Vannak olyan karakterek, akik olyan szinten nincsenek kidolgozva, hogy egyszerűen értelmét nem láttam annak, hogy ezeknek szerepelniük kellene benne – gondolok itt a bajba jutott kislányra.
A sorozat ezen epizódja egyébként itt kezdi kiépíteni az ezután következő részek lényegét: kezd a hangsúly a ’fertőzöttek kontra élők’ harcáról az ’Alice kontra Umbrella’ harcra helyeződni. A film utolsó fontos jelenete is ezt sugallja, ahol Alice-t kényszeríti az Umbrella egy főnöke, hogy a vállalat egyik fontos projektjének „termékével” csapjon össze. Ez pedig a Nemesis-program , aminek áldozata egy a már előző részből megismert szereplő.
Összességében egy abszolút felejthető folytatás a Resident Evil 2. Számomra túlságosan izzadtságszagú az egész produkció, lehet a kevesebb több lett volna.
IMDb

Resident Evil: Extinction (2007)


A Kaptár harmadik része nálunk Teljes pusztulás alcímmel került forgalomba. Ez az alcím egész helytálló, ugyanis ebben a részben a fertőzés olyan szinten elemésztette a bolygót, hogy a szárazföldek elsivatagosodtak, növények és állatok pusztultak ki az emberiség nagy részével egyetemben – aki nem halt meg eddig, az vagy fertőzött, vagy annak a maréknyi túlélőnek a tagja, akik kisebb konvojokba rendeződve járják a kontinenst. Folyamatos mozgásban kell maradniuk, különben az élőhalottak pokla eléri őket.
Alice története szintén onnan folytatódik, ahol az előző filmnél félbeszakadt. Az Apokalipszis végén újra a Védernyő Vállalat karjaiban kötött ki, ahol szervezete regenerálódott, megerősödött, majd szépen agresszív angolosan távozott. Főhősnőnk most, a totális elsivatagosodás korában egyedül rója a kihalt országutakat motorján, igyekszik elbújni az Umbrella elől, illetve folytatja a felvett harcot a fertőzöttek ellen. Alice-ben a film végére pedig még erősebb gyűlölet alakul ki a hírhedt cég ellen, ugyanis amikor már azt hiszi, ennél jobban nem bánhatnak el vele, rájön, hogy bizony tévedett.
A Resident Evil 3. próbált kicsit visszakanyarodni az élőhalott-témához, ez látszik a film felépítésében is. A második részhez képest több zombis összecsapást kapunk, hiszen az alkotás egyik pillére egy kb. 30 fős túlélőcsoport, akikkel Alice a film során több izgalmas helyzetbe is keveredik, ráadásul a konvoj egy ismerős arcot is magáénak tudhat.
Az alkotást tekintve sorra ugrottak be más horrorok a fejembe, olyan mintha összelopkodtak volna pár régebbi jól működő jelenetet, megoldást. Egyet említenék meg (az 5-ből!): volt egy jelenet, amelyben egy tudós azt mérte fel, hogy a kipróbált kísérlet során mennyire sikerült megszelídítenie a fertőzött egyedet. Sajnos arról nincs információm, hogy ez direkt hasonlít kísértetiesen Csöpp esetére vagy sem. Mindenesetre rossz fényben világítja meg ez a pár dolog az egész produkciót.
Érzésem szerint viszont még így is azt tudom mondani, hogy fogyasztható ez szűk 90 perc, mert a zavaros második rész után tényleg érezhető a készítők törekvése arra, hogy újra visszataláljanak az első rész által kitaposott útnak legalább a szélére. Erre bizonyíték az is, hogy az első film hidegséget árasztó soundtrack-je ismerhető fel itt is, egy kis változtatást kapott csupán, illetve az utolsó jelenetek egyikében újra láthatjuk az első film egyik nemesre sikeredett halálnemét – szemem hálás volt viszont ezért.
Összegezve a lényeget: érzem, hogy jót akartak, érzem a próbálkozást, de valahogy képtelen
kimozdulni a közepes minőségből a Teljes pusztulás és egyébként ezt valahol sajnálom.
IMDb

Resident Evil: Afterlife (2010)


Mikor 2-3 éve beköszöntött a 3D őrület, a Kaptár sorozat is megkapta a saját háromdimenziós folytatását.
A Túlvilág folytatja a harmadik rész végétől a történetet: Alice szembesült azzal, hogy a Védernyő az Alice-projekt során jó pár klónt gyártott le, ezeket maga mellé állította és gyakorlatilag egy komplett Alice-hadsereget tudott összeverbuválni. Sokadmagával pedig ellátogat többek közt a tokiói Umbrella intézménybe és rendet tesz.
A túlélők helyzete továbbra sem túl rózsás, sokan abban bíznak, hogy létezik egy Arcadia nevű hely Alaszkában, amely fertőzésmentes, békés környezet.
Főhősnőnk összetalálkozik megint egy civil túlélőcsapattal Los Angeles egy börtönében, ahonnan viszont kénytelenek továbbállni, mikor fertőzöttek törnek fel az alagsorból. Létszámcsökkenéssel igaz, de eljutnak Arcadia-ra, bár nem teljesen olyan hely ez, mint amire számítottak.
Az Afterlife cselekménye már teljesen elkanyarodott az élőhalott-témától, gyakorlatilag Alice és az Umbrella folytonos csatájába mélyedhetünk el jobban. Ez a cselekményszál pedig kezd kissé kellemetlenné válni. Alice minden részben szinte meghal/súlyosan megsérül, ezután újra az Umbrellához kerül, felturbózzák/felépítik újra, majd megszökik tőlük és újra megpróbálja szétcincálni az egész céget – sémává vált. A negyedik részben is feltűnik egy Védernyős nagyfőnök, akivel a már menetrend szerinti végső összecsapásban kell leszámolnia Alice-nek.
A Túlvilágba úgy vettem észre, hogy megint kerültek olyan karakterek, akik szinte nulla szinten vannak kidolgozva – gondolok itt például egy olyan személyre, aki az előző részből megismert egyik hölgynek a bátyja (??). Ezt viszont még kisebb gondnak találtam. Idegesítőek és gyakorlatilag felesleges túlzások voltak azok a pillanatok, mikor az adott jelenet lelassult és megállt, ezután a lestoppolt részletet minden kameraállásból körbenézhettem, majd hirtelen továbbindult a film. Nyilván ez a 3D miatt volt, de sajnos nem értettem, hogy nekem miért kell megnéznem ilyen pontossággal Alice levegőben lebegő testét. Nem beszélve egy szintén kellemetlen dologról: a cég feje, akivel később Alice-nek össze kell csapnia, szintén kicsit módosult szervezettel rendelkezik, aminek eredményeképp olyan gyorsan képes mozogni, hogy kikerüli a golyókat – PONTOSAN úgy, ahogy azt ’99-ben lélegzetvisszafojtva láthattuk Neoval a Matrixban. (?)
A Kaptár: Túlvilág az egyik leggyengébb rész az egész szériában. Sajnos elveszítettem a fonalat a történetvezetésben, elveszítettem az érdeklődésem a sorozattal kapcsolatban és Paul W.S. Anderson fantáziájába sem szeretnék belekukkantani már – akkor inkább egy barlangba tekintek be.

Resident Evil: Retribution (2012)


Az idei Resident Evil film – sorban már az ötödik – követi az eddigi megszokott menetet: ott kezdődik, ahol az előző epizód befejeződött.
Alice és a maradék túlélő eljut Arcadia-ra, de sajnos nem sokáig maradnak háborgatás nélkül, a Védernyő Vállalat máris közbeszól. Az összecsapás közben Alice megsérül és a tengerbe zuhan, ahonnan a cég egy eldugott oroszországi bázisára szállítja őt. Ahhoz, hogy kijusson erről a helyről, szövetkeznie kell egy régi ellenségével, illetve végig kell mennie pár szimulációs pályán.
Én úgy gondoltam, hogy a negyedik rész a szemetes konténer legalja, de rájöttem a Retribution első 20 perce után, hogy elhamarkodottan vélekedtem anno. Anderson itt már huszadrangú fenyegetésnek állítja be a fertőzötteket, Alice-re és még élő társaira az Umbrella jelent már csak jelentős veszélyt. Ezt főképp azért is érezheti a néző, mivel már az előző részben sem nagyon láthattunk zombis közelharcot.
Ezen epizód egyik érdekessége az, hogy Anderson megpróbálta visszahozni a régebbi részek kedvelt szereplőit, többek közt a Michelle Rodriguez által alakított Rain-t is. Ahhoz, hogy ez sikerüljön is valahogy, eléggé meredek megoldást kellett hozzá kitalálnia. Ami sikerült is, csak éppen borzalmas ötletnek éreztem az egész film alatt. Egyszerűen ez így nem működőképes. Ez az egész 85 perc olyan, mintha egy óvodás belenyúlt volna a RESIDENT EVIL KARAKTEREK feliratú dobozba, kivett volna belőle 8 marionett bábut és két keksz között kitalálta volna a Megtorlás további cselekményét. Egy épkézláb párbeszéd nem hangzik el, a cselekmény pedig továbbra is azon a lejtőn buckázik végig lefelé, amit már az előző rész vége felé talált meg a rendező úr.
Sajnálatos, hogy mi lett egy remek akció-horrorból a pénz hatására. Legjobban Alice karaktere az, amit sajnálok, hogy mivé lett. Egy szimpatikus, erős és elszánt nő, aki sok mindenen keresztülment. Erre az utóbbi két részben folyton olyan őrült dolgokat írtak személye köré, hogy az értelmesebb nézőnek a haja égnek áll tőle.
Újra csak azt tudom mondani, amit az egyik előző epizódnál már leírtam: lehet, hogy a kevesebb több lett volna. A harmadik rész után meg kellett volna húzni a határt.

„A nevem Alice – és mindenre emlékszem.” Hát, én ebből semmire sem akarok emlékezni.
IMDb

2012. szeptember 30., vasárnap

The Woman in Black (2012)

 A 2012-es The Woman in Black az eredetileg 1989-ben készült film remake-je és attól eltekintve, hogy az eredetit nem láttam (és eddigi pályafutásom során egyszer se éreztem rá késztetést, hogy ez megváltozzon), de mégis viszonylagos érdeklődéssel kezdtem bele az új változatba. Ennek oka többek közt, a megannyi honlapon/blogon/fórumon megjelent maximális pontos kritika (hozzáteszem, ez nem lesz köztük).
 A The Woman in Black középpontjában egy ingatlanügynök, Arthur Kipps áll, akit egy elhagyatott ház eladásával bíznak meg. A kisvárosba érkezve Mr. Bentley-t leszámítva igen ellenségesen fogadják az ügynököt. A háznál járva pedig Arthur egy feketébe öltözött nőre lesz figyelmes, aki eltűnik, mire kiderülne ki is ő. Visszatérve a városba, egy kislány a főhősünk karjában hal meg, mire a helyiek még ellenségesebbé válnak.Kiderül egy régi gyermekhalál, a titokzatos nő egyre közelebbről mutatkozik és a ház egyre különösebb, paranormális történések színhelye lesz.
 A film közel másfél órájával számomra talán az egyik legfárasztóbb filmes élményemet nyújtotta. Ha jól emlékszem egy óra körül jártam, amikor még vártam a csodát, vártam, hogy megtudjam mi is az extra, mi is az, ami a legtöbb kritikusnak tetszett, de arra jutottam, hogy semmi. Én valami oknál fogva rühellem az amcsi ijesztgetést, ami a 21. századra igen népszerű lett világszerte és most megkaptam minden idióta, egyszer látott klisét egyben. A háttérben kinyíló ajtó, az üvegben megjelenő fej, a hintaszék és társai (a házban alvós jeleneteknél vesztettem el minden reményem). A végkifejlet várható, igazából az egész film egy marha nagy klisékupac és nagyon remélem, hogy a közelembe se kerül a maradék életemben.Végül azért egy pozitívum is eszembe jut, mégpedig, hogy Daniel Radcliffe 8 film után végre megtanult színészkedni. Számomra az év csalódása volt, nem kell ezzel egyetérteni, de ideje volt egy negatív véleménynek is. IMDb

Madness (2010)

 A Madness azon kevés, a közelmúltban készült low-budget filmek egyike, aminek sikerült elnyernie tetszésem.Ennek oka többek közt az is, hogy nem rakták tele kokányolt CGI effektekkel, azokat sikerült minimálisra szorítani, ami ma már megbecsülendő, tekintve, hogy a lefilmezésen kívül egy Adobe-program felelős a legtöbb mai selejtért (ami persze nem az Adobe hibája). Nálam pedig a CGI - még ott is, ahol igényesebben van kivitelezve - allergiás reakciót vált ki.
 A történet a szokásos, egyszerű fiatalok - vidéki emberek koncepciót követi azzal a kivétellel, hogy itt sikerült karaktereket létrehozni, legalábbis a redneckek körében. Két táncoscsaj éppen versenyre tart, majd az útba eső benzinkútnál belebotlanak két srácba, akiknek lerobbant az autójuk. Felveszik őket, majd egy fekete terepjáróból egy borzot dobnak a szélvédőre. Az autó az árokban köt ki, majd egy lerobbant furgon felveszi őket. Hamar rá kell jönniük, hogy csapdába kerültek. Az egyik srác kiugrik az autóból, a többiek pedig foglyul esnek és nem is tudják mi vár rájuk.A történetet részletezni nem kell szerintem senkinek. Foglyul ejtés után kínzás, menekülés, üldözés és a szokásos.
 A gore áh! végre gore, nem holmi CGI szarakodás, teljesen korrekt, művértől fröcsögő gyilkosságokat kapunk. Ami viszont igazán tetszett, hogy a cselekmény az elejétől a végéig tart, nem kell végigszenvedni a bevezetőt, a felesleges mászkálásokat és a teljesen feleslegesen elnyújtott drámázást. Persze a maga low-budget varázsával, de minden működik és megvan a filmben. Külön piros pont a bevezetőben látható kivégzésért, a már említett redneckekért és a szépfiú meggyalázásáért (hihetetlen, hogy két csaj és egy srác közül pont a srác lesz megalázva, zseniális!). Rengeteg hiba van a filmben, de mindezt feledtette az egyébként roppant jól működő hangulata.
Nem egy halál komoly alkotással állunk szemben, leginkább party filmnek vagy kikapcsolódásnak ajánlom, de arra az egy alkalomra mindenképp. IMDb

2012. június 21., csütörtök

Junk (2000)


Ez a japán zombifilm még az egyik Fangoriában hívta fel magára a figyelmemet, azóta vártam a pillanatot, hogy személyesen is találkozhassak vele.
Egy piti rablóbanda kirabol egy ékszerboltot, majd egy elhagyatott gyárépületbe sietnek, hogy a zsákmányt jó pénzért eladják egy alvilági arcnak. A találkozónak helyet adó lepukkant épület viszont régen a hadiipar egyik kutatólaborjaként üzemelt, ahol titkos katonai kísérletek folytak. A tolvajok üzletelése nem lesz túlzottan sikeres, ugyanis a gyárépület zugaiban heverő hullák "titokzatos módon" erőre kapnak és kezdetét veszi a zombi attak.
A Junk első nézés után is beírta magát a kedvenc zombifilmjeim közé. Pörgős, nem áll le, nem fullad bele az egyszerű "zombi kontra áldozat" jelenetekbe. Tartogat meglepetéseket, és ahogy azt már a japánoktól megszoktuk, furcsaságokat is. Kedvelem a japán horrorkészítők fantáziavilágának teremtményeit, kreálmányait, aminek színességét itt is be tudják bizonyítani. Ami még ezek mellett nagyon tetszett, az az olasz zombihorrorok előtti tisztelgés; az ilyenekkel teljesen le lehet venni a lábamról. Tudniillik, a film egyik jelenetében barna papírzsákokba bugyolált, vastag kötéllel átkötött testek élednek fel lassan, amiről egyből Fulci '79-es Zombi-ja jutott eszembe. Majd mikor e jelenet alatt felcsendült a Zombi híres dallama, szinte elérzékenyültem. Emellett a bő másfél órában találunk utalást arra is, hogy a készítőket Romero zombi-trilógiája is megihlette.
Nyugodt szívvel ajánlom minden horrorfilm rajongónak, mert a kikapcsolódás mellett kellemes nosztalgia érzés is elfogja az embert, ami mégtöbbet dob az eleve is jól működő anyagon.
IMDb

2012. január 31., kedd

Død snø(2009)

http://www.imdb.com/title/tt1278340/

 A Dead Snow abba a kategóriába tartozik, amely semmit, még csak valami fikarcnyi érdeklődést se tudott belőlem kicsikarni. Még elkészülte előtt biztos voltam a végeredmény minőségében és miután megnéztem meg is győződhettem róla. Értetlenkedve olvastam a film megjelenése utáni rajongást és elismerő beszámolókat. Nem értettem mi tetszhet egy ilyen félresikerült, semmilyen filmen bárkinek is. Rászántam végül magam, hogy ismét megnézzem, hátha csak a fáradtságomnak volt betudható a rossz véleményem. Hát nem. Ez a film még mindig az egyik legélvezhetetlenebb mozgókép, amit végignéztem.
 A sztori elvisz minket Norvégiába, ahol pár srác és csaj elmennek egyikőjük erdei kunyhójába, messze a civilizációtól, a hegyekbe. Este egy különös látogatójuk érkezik (egy random vénember a hegyről), aki felvilágosítja őket miféle szörnyűségek történtek itt a 2.VH. ideje alatt. Legközelebb már megjelennek az emlegetett kapzsi nácik is, akik vissza akarják szerezni a házban elrejtett aranyukat.
 Félelmetes, de a ’náci zombik’ története tényleg ennyiből áll. Két sorba belefér az egész anélkül, hogy bármi lényegeset is kihagynék. A film eredetileg vígjátéknak készült, de ezt a film közben elfelejtette és így sikeresen létrejött egy annyira üres és jellegtelen atmoszféra, ami a filmet végigkíséri és meg is öli. Igaz, megjelenik 1-2 humorosnak nevezhető momentum, de azokat már mind láthattuk más filmekben, semmi új ötlet. A legmegdöbbentőbb számomra az egészben, hogy tényleg viszonylag sikert ért el a közönségnél. Imdb-n 6.4 bőven nem rossz pontszám és a kritikákban is jókat olvastam róla. Nem értem...azt hiszem nem velem van a baj, ha egy olyan filmet nem tudok értékelni, ami csak és kizárólag más elődökből próbál lélegezni, de csak fuldokolnia sikerül.
Az egyetlen pozitívum a szép környezet és a viszonylag korrekt gore, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet.

2011. június 1., szerda

Hobo with a Shotgun 2011

http://www.imdb.com/title/tt1640459/
 A negyedik filmes Jason Eisener úgy gondolta csatlakozik a mostani retro film őrülethez és elkészíti ő is a saját grindhouse moziját ez lett pedig a Hobo with a Shotgun.Főszerepbe nem kisebb színészt sikerült szerezni, mint Rutger Hauer, aki már bizonyított a filmszakmának, hogy ő bizony tud játszani.
 Már a bevezető vonatozós jelenet megad egy alaphangulatot és ami utána jön csak fokozza az egészet.Főszereplőnk egy hobo(vándor csöves,egész pontosan:csavargó, csövező, csöves), aki egy újabb mocskos és bűnnel elárasztott városba kerül.Mindezzel nem is lenne akkora problémája, hisz ő csak egy fűnyírót szeretne vásárolni. Egyik este azonban összetűzésbe kerül a helyi gengszter fiával, aki épp egy kurvát akar magával vinni.Ekkor tárul a szeme elé az a tény, hogy a rendőrség sem létezik már, mindenki korrupt és természetesen büntetést kap a mozgolódásáért.A megtört és kikészült hajléktalanunk a városban bolyongva találkozik a prostival, akit megmentett és az hazaviszi, hogy kipihenhesse magát.Mikor végre eljön a nap, hogy meglegyen főhősünk fűnyírója, rablásnak lesz részese, ami végleg kicsapja nála a biztosítékot.Fűnyíró helyett egy shotgun-t vesz le a polcról és elkezdi egyszemélyes hadjáratát a bűn ellen.
 A Hobo with a Shotgun talán az elmúlt 2-3 év egyetlen filmje, amely azt hozta, amit vártam tőle.Felesleges belekötnöm az apróságokba, ez egy remek kis film.Mindezen felül nem szeretném ha tovább folytatódna ez az oldskull koppintás, hisz a negatív példa mindig több, mint a pozitív.

2011. május 31., kedd

Colour from the dark 2008

http://www.imdb.com/title/tt1318056/
 Az imdb-n kapott 4.7 pontnak igazán senki se dőljön be, ahogy ez lenni szokott itt sem a célközönség szavazott valószínűleg a legtöbbet.Ez lehet azért, mert igen kevesen vagyunk, de mi-én legalább igazán meg tudjuk becsülni a jól sikerült darabokat.Már pedig a Colour from the dark egy jól sikerült darab, még ha nem is tökéletes feldolgozás, de látszik, próbálták megütni a szintet.A történet H.P. Lovecraft tollából származik, aki 1927ben írta meg ezt a hihetetlen komor és nyomasztó rövid történetet. A filmben persze találunk történetbeli különbségeket, de nagy tömören tartalmazza az eredeti történetet.
 Pietro és Lucia egy farmházban élnek viszonylag távol mindentől, Lucia húgával a néma Alice-al.Alice furcsa álmokkal és látomásokkal küzd, amiben sok szerepet kap a ház melletti kút.A kút aminek alján senki se tudja miféle gonosz vetett sátrat.Az ivóvíztől és a kerti növényektől a 'család' kezd furcsán viselkedni, kezdetnek Lucia elméje borul el, akit Pietro kénytelen lesz a padlásra bezárni.A szomszédok kezdenek aggódni értük, és aztán eljönnek a sötétség napjai.
  A történet bár nagyon hasonló az eredetire, mégse nyújtja ugyanazt és efelől nem menti fel az, hogy ez egy film és tömöríteni kellett.Rám nagy hatással volt a film, hiába nem érte el azt a színvonalat, amit vártam.Szerintem nem feltétlen kell Lovecraft olvasónak lenni ahhoz ,hogy valakit megfogjon ez a film. Én bátran ajánlom bárkinek, aki nyitott a misztikus történetek iránt.

2011. április 27., szerda

Joy Ride - Kéjutazás (2001)



Ezt a filmet már régóta meg szerettem volna tekinteni. A napokban segítségemre volt ebben a Film+ csatorna.

Az egyetemista Lewis kocsival vág neki a hazafelé tartó hosszú útnak, hogy kipihenhesse az egyetemet. Útközben felveszi a bátyját, Fullert, akit ráadásul épp a fogdából kell kihoznia. Az unalmas autókázást Fuller szeretné egy játékkal feldobni: kitalálja, hogy a nemrég beszerelt CB-rádióval Lewis viccelje meg az egyik sofőrt; flörtöljön vele női hangon. Az öcs kis rábeszélés után belemegy. Az egyik kamionvezető bekapja a horgot és Lewis beeteti azzal, hogy éjfélkor találkozzanak egy motelban. A testvérpár arcáról viszont lassan lefagy a kárörvendő mosoly, mikor rádöbbennek, hogy ez a vicc kissé kezd rossz irányba fordulni. A sofőrt ugyanis elég egyszer átverni ilyen csúnyán, ő nem felejti el egyhamar és tesz arról, hogy a srácok egy életre megtanulják a leckét.
Nem vagyok rossz véleménnyel a filmről - épp ellenkezőleg. Egyszerű történet, nincs túlbonyolítva, felesleges csavarokat se tuszkoltak bele (tudjuk ugye, hogy elég sok példa van arra, hogy erőltetik a csavart egy olyan filmbe, amibe baromira nem illik). Nagy pozitívum volt számomra, hogy végig tudta tartani a feszültséget, nem volt leállás. Egyszeri megtekintésre mindenképp ajánlom, egy esti punnyadás egyedül vagy akár baráttal, arra teljesen jó.

IMDb

2011. január 30., vasárnap

Zombiegore (2003)





Nem is tudom, hogy hol kezdjem. Ez a film kész vicc. Amatőr próbálkozás, lelkes horrorfanoktól lelkes horrorfanoknak!
Története (?) a következő: van egy titkozatos orvosunk, Doctor X, aki vegyvédelmi ruhában szaladgál fel-alá az erdőben egy hatalmas fecskendővel, amiben olyan anyag van, ami szervezetbe jutva zombit csinál az emberekből. A doki első áldozata 2 különleges ügynök, majd pedig egy vidám death metalos fazon, aki fejét rázva sétálgat éppen a természet lágy ölén. Szegény csóka nem elég, hogy megkapja a szérumot és bezombul, Doctor X még azért lenyúzza az arcát és megeszi a szemgolyóját. S mikor kullog újdonsült zombiként, elüti egy éppen arra járó autó. A kocsiban egy kiránduló pár utazik: a hölgy bizony nem kerüli el a rettenetes doktor markát, ő is zombiként végzi. A férfi viszont barátője keresése során érdekes látványokban részesül, például találkozik egy zombival, aki körbe-körbe lövöldözik perceken keresztül egy hatamas kézi ágyúval, de a világon nem talál el semmit. Ezt a jelenetet muszáj volt többször is visszatekernem; sírtam a nevetéstől. Sőt, muszáj volt lekapnom a kis aranyost, háhá:
De ez csak egy kis rész ebből a másfél órás totális agyzsibbasztásból. A zombik igazából nem is harapnak, hanem nyáladzanak orrba-szájba, meg köpködnek. Egyfolytában rángatóznak, meg némelyike szinte szökdelve közlekedik. Megölni őket nem mindig sikerül, mert ha úgy tartja kedve, nem fogja a golyó. A Dokit meg azért nehéz kiiktatni, mert ő meg képes a puszta kezével gömvillámokat kreálni és kilőni Shongoku kéztartással. Epic! No, de nem is akarok én több poént lelőni a maradék százból. Nekem nagyon bejött a film, eszméletlen jót szórakoztam rajta és biztos vagyok benne, hogy hamarosan újra előkapom ezt a szennyet! Bátorsága CSAK annak legyen hozzá, aki él-hal a horrorért!

IMDb

2011. január 29., szombat

Visitor Q (2001)



Már eleve a rendező neve, Takashi Miike adhat némi elképzelést ezen filmről azoknak, akik kicsit jártasabbak a horrorban. Miike itt is megmutatja sajátos fantáziájának bugyrait.
Adott egy eléggé borult család. A férj egy lecsúszott riporter, aki dokumentumfilmet forgat a mai tinédzserek szexben és erőszakban bővelkedő életéről. A kezdő képsorokban szexuális kapcsolatot létesít saját tinédzser lányával, aki prostituáltként tevékenykedik. A feleség heroinfüggő, aki a drogra szintén testének árulásával szerez pénzt. Fiát az osztálytársai folyamatosan zaklatják, bántalmazzák, aki ezeket a sérelmeket saját édesanyján vezeti le. Folyamatosan összeveri, rettegésben tartja. Ekkor lép a színre a különös idegen, a Visitor Q, akinek megjelenése sok mindent megváltoztat a családban, és annak összes tagjában.
Az én meglátásom szerint az idegen azért jött a családhoz, hogy felnyissa a szemüket, hogy az elmérgesedett helyzetet ezáltal helyre hozhassa a családtagok között. A szeretet groteszk kimutatása az utolsó képsorokban szintén csak erősítették bennem ezt az elképzelést. A film alatt igazából semmin sem lepődtem meg, mert teljesen erre számítottam: érzelmek totális kiforgatása, testnedvek színes skálája, szexuális aberrációk. Ami a karaktereket illeti, az édesanya és apa személyiségének bemutatása nekem nagyon bejött. Főleg az anyáé: elkeseredettség, nyomorúság, a meg nem becsülés fájdalma.
A Visitor Q-t nem ajánlanám mindenkinek - és nem csak a képi világa miatt. Ez nem az a film, amit beteszel és elszórakozol rajta két marék popcorn között. Viszont kihagyhatatlan csemege azoknak, akik edzettebbek a horrorban és azoknak, akik látják is azt, amit néznek.


IMDb:
http://www.imdb.com/title/tt0290329/