Egy piti rablóbanda kirabol egy ékszerboltot, majd egy elhagyatott gyárépületbe sietnek, hogy a zsákmányt jó pénzért eladják egy alvilági arcnak. A találkozónak helyet adó lepukkant épület viszont régen a hadiipar egyik kutatólaborjaként üzemelt, ahol titkos katonai kísérletek folytak. A tolvajok üzletelése nem lesz túlzottan sikeres, ugyanis a gyárépület zugaiban heverő hullák "titokzatos módon" erőre kapnak és kezdetét veszi a zombi attak.
A Junk első nézés után is beírta magát a kedvenc zombifilmjeim közé. Pörgős, nem áll le, nem fullad bele az egyszerű "zombi kontra áldozat" jelenetekbe. Tartogat meglepetéseket, és ahogy azt már a japánoktól megszoktuk, furcsaságokat is. Kedvelem a japán horrorkészítők fantáziavilágának teremtményeit, kreálmányait, aminek színességét itt is be tudják bizonyítani. Ami még ezek mellett nagyon tetszett, az az olasz zombihorrorok előtti tisztelgés; az ilyenekkel teljesen le lehet venni a lábamról. Tudniillik, a film egyik jelenetében barna papírzsákokba bugyolált, vastag kötéllel átkötött testek élednek fel lassan, amiről egyből Fulci '79-es Zombi-ja jutott eszembe. Majd mikor e jelenet alatt felcsendült a Zombi híres dallama, szinte elérzékenyültem. Emellett a bő másfél órában találunk utalást arra is, hogy a készítőket Romero zombi-trilógiája is megihlette.
Nyugodt szívvel ajánlom minden horrorfilm rajongónak, mert a kikapcsolódás mellett kellemes nosztalgia érzés is elfogja az embert, ami mégtöbbet dob az eleve is jól működő anyagon.
IMDb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése