Magával a Resident Evil névvel már nem is emlékszem mikor találkozhattam előszőr. Gyerekkoromban kimondottan foglalkoztatott a játékvilág, akkor még főleg pc-s színtér, tekintve, hogy akkoriban külföldről (!) lehetett csak ps2-t beszerezni és számomra még a 3D kártya is csak álom volt, így a magazinokon kívül sok saját élményem nem lehetett. (Emlékszik még valaki, hogy milyen élmény volt egy haverhoz átmenni és játszani az Alien vs Predator 2-vel?) Ez ma már nevetségesen hangzik, de én a mai napig tisztán emlékszem az érzésre, amikor az akkori csúcsgépeken egy napig gyötörhettem a Max Paynet, Mech Warriort, Undyingot vagy az előbb említett AvP2-t, amikről előtte csak a tesztekből tudhattam bármit is, (a The Thing játék végigjátszását 3 évvel előbb olvastam, minthogy magával a játékkal játszhattam volna).Persze idővel hozzám is eljutott a technológia, így jópár évvel a játékok megjelenése után, de sikerült beszereznem mind a 3 RE-játékot (szigorúan eredetiben, mivel akkor még az internet jobb helyeken is csak délután 4től reggel 8ig üzemelt). El sem tudtam volna képzelni, hogy én valaha több GB-nyi játékot tudok majd mindössze pár kattintással beszerezni. Talán ennek is köszönhető, hogy mára már elveszett a varázs, amit egy játék nyújtani tudott azzal a pár nappal, amíg a végére nem
értem.
A témához visszatérve a Resident Evil korszakalkotónak bizonyult a maga korában. Fejlett grafika, (a pc-s Resident Evil be is bukott,mivel akkortájt még a csúcsgépeken is döcögött) ennek következménye lett, hogy a Resident Evil igazán csak konzolon volt befutott cím. A maga horror műfajában talán az első és egyetlen igazán sikeres cím lett, a műfajteremtő Alone in the Dark akkortájt már leáldozóban volt,
azt hiszem a 3. vagy 4. rész is elég lágy fogadtatásban részesült. A Resident Evil tökélyre fejlesztette a túlélőhorror zsánert. Fejtörők, zombik és mutálódott ellenfelek, akkor még érdekes történet és feszült barangolós játékmenet.Talán érdekesség, hogy az első rész eredetileg jóval zsúfoltabb zombijáték lett volna és Biohazard néven készült, majd félbemaradt.
Végül az első Resident Evilben megismerhettük az Alpha csapatot, akik a Bravo csapat (ők a Raccoon City környékén történt erőszakos halálesetek kinyomozására indultak)
eltűnése után érkeznek a helyszínre és rövid időn belül egy házba kénytelenek menekülni. A csapatból két irányítható szereplő állt rendelkezésünkre:Chris Redfield és Jill Valentine személyében. Attól függően, melyiküket választjuk, alakult a játékmenet, ezzel késztetve az újrajátszásra.
Őszintén szólva az első játék volt az, ami legjobban megkövetelte a túlélő játékmodort, hisz lőszer híján maximum egy marokkéssel eshettünk neki a ránk támadó fertőzötteknek, akik igen kemény ellenfélnek bizonyultak. Egyik-másik Resident Evil se követelt meg tőlem annyi taktikázást és rohangálást, mint az első.
A második rész helyszíne a fertőzött Raccoon City, ahova Leon az újonc rendőr szolgálatra és Claire a bátyja keresésére érkezik. A városon anarchia lett urrá, az utcákat zombik lepték el. Két főhősünk találkozásuk után hamar rádöbbennek, hogy rajtuk kívül vajmi kevés esély van arra, hogy élő személlyel találkozzanak. Egy váratlan zombitámadásnak köszönhetően külön kell válniuk Raccoon utcáin, így egyedül kell végigküzdeniük magukat a raccooni rendőrségig.
Szerintem a valaha készült legjobb RE játék a második rész, a fertőzés utáni káosz atmoszférájával, a történetével és játékmenetével (bár, aki az easy-n kezdi, avagy a rendőrségi ládából előszedhető nehézfegyverekkel ment, annak azért bizonyosan nem volt annyira lebilincselő a túlélőhorror feeling).
Az ezzel tudtommal egy időben játszódó harmadik játék igazából a 2. rész árnyéka lehetett csak, ahol Jill Valentine-t irányíthattuk, olyan
játékmeneti újításokkal, mint a lőszerek kombinálása és persze megjelent az azóta RE ikonná váló Nemesis is, akivel a játék során tucatszor kell megütköznünk (ötlethiány?) és aki rejtélyes módon elképesztő gyűlöletet érez minden S.T.A.R.S. tag iránt.
Igyekeztem minél kevesebbet mondani a történetről elvégre csak a rövid bemutatás volt a célom. Talán el is érkeztünk a RE brand bukásához, ami nem más, mint a 4. rész és a rákövetkező epizódok. Persze az említett 3 fő részen kívül készült több mellékszálon futó játék PlayStationre és egyéb konzolokra.
A RE4 volt az első olyan Resident Evil, ami vélhetőleg az alapsztori unalmassá válása miatt, egy misztikusabb irányba próbált elmenni. Azt hiszem ezzel a lépéssel sikerült a Campconnak megölnie az egész RE brandet. Leonból valamiféle szuperügynök macsót csináltak és a fertőzött történet elment valami nagyon! más irányba, amit én már nem tudtam befogadni.
A Resident Evil mára egy agyonhasznált és elfajzott brand lett, amin nem változtat az se, hogy az újabb játékok próbálnak visszatérni az alapokhoz, mivel a minőségük még csak a közelébe se ér az első 3 résznek. Egy tökéletes példát láthatunk arra, mit tesz egy ragyogónak indult sorozattal a pénz és a mainstreamesedés. A Resident Evil valahol az ezredfordulónál ért véget és ma már mindössze csak emléke megcsúfolását láthatjuk. Szomorú, hogy van, akinek a Resident Evil csak azt jelenti, amiről már évek óta szól és nem is
emlékezhetnek arra, ami egykoron volt. Én azért maradok a régi RE rajongója, azzal 3 könyvvel, ami Magyarországon megjelent és azzal a pár játékkal, ami még Resident Evil. A játéktörténelem minden bizonnyal egy igen kiemelkedő alkotása volt az első pár RE játék, amiket továbbra is elő fogok szedni
minden évben, ahogy eddig is tettem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése