2011-ben volt a ’86-ban bekövetkezett hírhedt csernobili
atomkatasztrófa 25. évfordulója, melynek alkalmából Ukrajna megnyitotta a
katasztrófaturizmus előtt Pripjaty város kapuját. Amerika pedig ihletett kapott
a szokásos hollywood-i formában és elkészítette az Ideglelés Csernobilban című
horrort.
A történet 6 fiatal turista útját mutatja be, akik egy Jurij
nevű helyi fazon irányításával befizetnek egy pripjaty-i városnéző túrára. A
kezdeti kíváncsi izgatottság hamar életféltő rettegésre változik, mikor a
környéket bebarangolva visszaérnek a furgonjukhoz, amiről hamar megállapítják,
hogy valaki/valami úgy megbabrálta, hogy képtelenség beindítani. Ekkor a
szereplők nagyfokú tehetetlenséget mutatnak fel, amiről megjegyezendő, hogy felettébb
idegesítő. Kétségbeesett logikátlan problémamegoldásuk alatt hamar rájuk
sötétedik, és ezután nem kell sokat várni arra, hogy az állítólag kihalt zónába
rekedt fiatalok rádöbbenjenek, hogy nincsenek egyedül.
Az alkotás 86 perces, amit azért fontos megemlíteni, mert az
első 40 perc eseménytelenül zajlik, a film második fele pedig nem igazán igyekszik
bepótolni a lemaradást. Ennek fényében azt tudom kijelenteni, hogy
feszültségkeltésben nem remekel, így nincs is mit fenntartani. Az edzetlen
nézőt talán megcsaphatja némi bezártság-atmoszféra, de ez igen csekély.
A félelem konkrét okozói – gondolok itt azokra a
valamikre/valakikre, amik miatt nem is olyan kihalt a zóna – viszonylag elég
későn tárulnak a néző szeme elé, ami belegondolva nem lenne rossz döntés,
hiszen baljósságot és vele együtt némi félelemkeltést tudna fenntartani végig a
film, de amikor erről is lehull a lepel előttünk, könnyen lehet, hogy
csalódottság érzése fog rajtunk elhatalmasodni. Nem is kicsit.
A már említett esetlen problémamegoldás hatására nem tudok együtt
érezni a fiatal kirándulókkal vagy egyáltalán drukkolni nekik. A forgatókönyv
ebben is csiszolatlan volt, nem beszélve a napszakok váltakozásáról, fellelhető
abban is némi képzavar.
A producer és a forgatókönyvíró Oren Peli, akinek nevéről
rögtön a Paranormal Activity sorozat juthat eszünkbe. A szkript társírója Shane
és Carey Van Dyke, akiket azért említek meg, mert ők viszont egy rakat
Asylum-film elkövetői, ami újabb balsejtelmet idézhet elő ezen filmmel
kapcsolatban.
A rendező Bradley Parker, aki eddig leginkább vizuális
effektus fronton volt eredményes, dolgozott a Fight Club, a xXx és a Let Me In
alkotásokon.
Érdekességként megemlítem, hogy a film felvételei Szerbiában
és hazánkban lettek rögzítve.
A Chernobyl Diaries IMDb-n jelenleg 5,0 pontot mutat, amit
kicsit sokallok is talán. Nagyon sok hibát véltem felfedezni, amik kicsit sem
elhanyagolhatók. Sajnálom azt, hogy Pripjaty szelleme ilyen borzalommal lett
meggyalázva. Európa legnagyobb katasztrófájának színhelye ez, ami a jövő
generációinak sok tagját megfogja majd a különlegesen borús atmoszférájával.
Ezt a hangulatot pedig egy ilyen egyszerű filmmel képtelenség visszaadni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése