2013. november 23., szombat

Pink Flamingos (1972)


John Waters, a híres trashgyáros ezen filmje kellően kimeríti az exploitatin műfaj fogalmát. Gyerekkori barátját kérte fel a film főszerepére, a híres transzvesztita énekes-színész Divine-t.
A film története azon alapul, hogy a Divine által alakított Babs Johnson birtokolja "Amerika leggusztustalanabb személye" címet, melyet egy bulvárlap aggatott rá. Büszkén viseli ezt a bizarr címet, Baltimore külvárosában egy lakókocsiban éli mindennapjait anyjával és fiával - a bulvárlap által ráaggatott címhez hűen igen extrém életvitelben. A "bonyodalom" akkor kezdődik, mikor egy pár - név szerint Raymond és Connie Marble - rossz néven veszi, hogy pont Babs büszkélkedhet ezzel a megnevezéssel. Ugyanis ők úgy érzik, hogy márpedig őket kellene hogy illesse a gusztustalanság díja, mert tevékenységük és groteszk ízlésük által sokkal jobban megérdemelnék, sem mint Babs. Elhatározzák, hogy megfenyegetik és kiiktatják "ádáz ellenségüket". Innentől kezdődik a szardobálás egymás felé oda-vissza - akár szó szerint is.
A film olyan jelenetekkel operál, amelyek a finom lelkű nézőket bizonyára a teljes felháborodás felé irányítják. A két rivális család extrémitását sikerül szépen ábrázolni: Babs édesanyja például egész napját egy rácsos gyermekágyban tölti, mindennapjait pedig a Tojásos ember szépíti meg, ugyanis Anya imádja a tojást - bármilyen elkészített formájában. Babs születésnapi partija is jó táptalaj volt arra, hogy Waters kellőképp megmutathassa mennyire is gusztustalan a Johnson család, illetve maga Waters kis fantáziája. Nem beszélve Marble-ék bemutatásáról: ők ugyanis gyermekeket adnak örökbe különböző pároknak, amiben nincs is semmi érdekes, a botránkozás forrása onnan jön, hogy milyen úton szerzik be a csecsemőket.
A nagy finálé természetesen nem maradhat el, mindenki megkapja azt, ami neki jár. Babs gondoskodik arról, hogy a két jómadár áskálódását megjutalmazza kellőképpen. Maga Divine pedig arról gondoskodik, hogy a film végén a néző is megkaphassa a saját botrányadagját.
A Rózsaszín flamingók-at az exploitation kedvelőknek szerintem nem kell ajánlanom, hiszen alapműnek számít. Aki viszont még nem esett túl rajta, az gyorsan pótolja hiányosságát. Aki pedig csak szimplán kíváncsi, az kellően készüljön fel a vizuális élményre.


IMDb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése