A 2012-es The Woman in Black az eredetileg 1989-ben készült film remake-je és attól eltekintve, hogy az eredetit nem láttam (és eddigi pályafutásom során egyszer se éreztem rá késztetést, hogy ez megváltozzon), de mégis viszonylagos érdeklődéssel kezdtem bele az új változatba. Ennek oka többek közt, a megannyi honlapon/blogon/fórumon megjelent maximális pontos kritika (hozzáteszem, ez nem lesz köztük).A The Woman in Black középpontjában egy ingatlanügynök, Arthur Kipps áll, akit egy elhagyatott ház eladásával bíznak meg. A kisvárosba érkezve Mr. Bentley-t leszámítva igen ellenségesen fogadják az ügynököt. A háznál járva pedig Arthur egy feketébe öltözött nőre lesz figyelmes, aki eltűnik, mire kiderülne ki is ő. Visszatérve a városba, egy kislány a főhősünk karjában hal meg, mire a helyiek még ellenségesebbé válnak.Kiderül egy régi gyermekhalál, a titokzatos nő egyre közelebbről mutatkozik és a ház egyre különösebb, paranormális történések színhelye lesz.
A film közel másfél órájával számomra talán az egyik legfárasztóbb filmes élményemet nyújtotta. Ha jól emlékszem egy óra körül jártam, amikor még vártam a csodát, vártam, hogy megtudjam mi is az extra, mi is az, ami a legtöbb kritikusnak tetszett, de arra jutottam, hogy semmi. Én valami oknál fogva rühellem az amcsi ijesztgetést, ami a 21. századra igen népszerű lett világszerte és most megkaptam minden idióta, egyszer látott klisét egyben. A háttérben kinyíló ajtó, az üvegben megjelenő fej, a hintaszék és társai (a házban alvós jeleneteknél vesztettem el minden reményem). A végkifejlet várható, igazából az egész film egy marha nagy klisékupac és nagyon remélem, hogy a közelembe se kerül a maradék életemben.Végül azért egy pozitívum is eszembe jut, mégpedig, hogy Daniel Radcliffe 8 film után végre megtanult színészkedni. Számomra az év csalódása volt, nem kell ezzel egyetérteni, de ideje volt egy negatív véleménynek is. IMDb
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése