Ez a mexikói nemzetiségű
horror, amit hazájában több díjjal is jutalmaztak több kategóriában, a gyermeki
fantázia sokszínűségét és kifinomultságát hívja segítségül, hogy a szórakozás
garantált legyen.
Új városba, és ebből
kifolyólag új általános iskolába kerül egyik kis főhősnőnk, Flavia. Hamarosan
megismerkedik egy – már első látásra is roppant különlegesnek tűnő – kislánnyal,
Veronicával. Az egymás iránti kölcsönös kíváncsiság és különcködésük szépen
lassan összehozza őket. Veronica pajkossága és sunyisága kezdettől fogva
érezhető, ami szemben áll viszont Flavia visszafogottságával, belé nevelt
szófogadásával. Családjaik anyagi helyzetében és felépülésében sem
hasonlítanak: Flavia tehetős és harmonikus hátteret tudhat magáénak, míg új kis
barátnője a nagyanyjával és annak házvezetőnőjével él szerényebb keretek közt.
A cselekmény akkor válik nem mindennapivá, mikor is Veronica elárulja
Flavianak, hogy ő valójában boszorkány. Ezt a különös dolgot pedig olykor
hajmeresztő cselekedetekkel igyekszik bizonyítani – igencsak sikerrel. A
kezdeti kisebb trükköket pedig felváltják az igazán komoly tettek, melyek
következményei kicsit sem elhanyagolhatóak, sőt.
Az igazság az, hogy nehezen
viselem a gyerekeket egy filmben, mondhatni utálom őket. Itt viszont abszolút
pozitív a véleményem a két lánykaraktert alakító kis hölgyről, ugyanis baromira
jól játszanak. Feladatuk pedig nem csupán félóra játékról szól, hanem egész
végig ők vannak a középpontban. Ezt a kamera beállítás is fokozza, ugyanis az
egész játékidő alatt a felnőtt szereplők arcát nem mutatják, csupán hátulról,
oldalról vagy az árnyékukat láthatjuk csak.
Az alkotás végkifejlete teszi
fel az i-re a pontot, mert a történet nem hagyja a nézőt cserben és megadja
neki azt, amire vágyik: látványt, egy kis döbbenetet, s talán egy kis rejtélyt
is. Így kellene történnie mindig…
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése