2011. február 2., szerda

Slaughter Hotel (1971)


A történet egy pszichiátriai szanatóriumban játszódik, amely kifejezetten hölgy pácienseket fogad luxus környezetben, kinn a természetben, távol a nyüzsgő városoktól. A betegek közül kicsit jobban megismerhetjük Anne-t a nimfománt, Mara-t az agorafóbiást és Cheryl-t, akinek öngyilkossági kísérlete volt. Az intézet megszokott rendjét és nyugalmát egy maszkos gyilkos forgatja fel, aki éjszakánként beosonva tizedeli a pácienseket és a klinika dolgozóit. Amikor az egyik nővér szeme láttára ölik meg az egyik ápoltat, Osterman professzor - a szanatórium főorvosa - riasztja a rendőrséget, akik később egy cselhez folyamodva próbálják a titokzatos fantomot elkapni.

Épp ma néztem meg harmadszorra ezt az erotikus thrillert. Emlékszem, mikor első alkalommal tekintettem meg, már akkor nagyon megtetszett. Mintha pont nekem készítették volna. Nagyon hangulatos az épület, ahol játszódik a történet, a falakban eleve benne van az, ami ehhez a filmhez kell. A zenei aláfestések fülbemászóak, piszkos fantáziám pedig hálás volt az erotikus jelenetekért. Klaus Kinski meg eleve egy gyenge pontom. Láttam már pár filmben és játéka mindig levesz a lábamról. Itt sajnos nem olyan sokat szerepel a színen, de ha rajta van, csak rá tudok figyelni. Ami pedig a rejtélyt illeti, viszonylag hamar kitaláltam, de ez semmit nem rontott nálam az alkotáson.
Összeségében szerintem a Slaughter Hotel megfelelő kikapcsolódás az olasz giallo műfaj kedvelőinek. Hangulatos, piszkos, perverz, fantomos, minimális vérrel.

IMDb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése