2012. január 31., kedd

Død snø(2009)

http://www.imdb.com/title/tt1278340/

 A Dead Snow abba a kategóriába tartozik, amely semmit, még csak valami fikarcnyi érdeklődést se tudott belőlem kicsikarni. Még elkészülte előtt biztos voltam a végeredmény minőségében és miután megnéztem meg is győződhettem róla. Értetlenkedve olvastam a film megjelenése utáni rajongást és elismerő beszámolókat. Nem értettem mi tetszhet egy ilyen félresikerült, semmilyen filmen bárkinek is. Rászántam végül magam, hogy ismét megnézzem, hátha csak a fáradtságomnak volt betudható a rossz véleményem. Hát nem. Ez a film még mindig az egyik legélvezhetetlenebb mozgókép, amit végignéztem.
 A sztori elvisz minket Norvégiába, ahol pár srác és csaj elmennek egyikőjük erdei kunyhójába, messze a civilizációtól, a hegyekbe. Este egy különös látogatójuk érkezik (egy random vénember a hegyről), aki felvilágosítja őket miféle szörnyűségek történtek itt a 2.VH. ideje alatt. Legközelebb már megjelennek az emlegetett kapzsi nácik is, akik vissza akarják szerezni a házban elrejtett aranyukat.
 Félelmetes, de a ’náci zombik’ története tényleg ennyiből áll. Két sorba belefér az egész anélkül, hogy bármi lényegeset is kihagynék. A film eredetileg vígjátéknak készült, de ezt a film közben elfelejtette és így sikeresen létrejött egy annyira üres és jellegtelen atmoszféra, ami a filmet végigkíséri és meg is öli. Igaz, megjelenik 1-2 humorosnak nevezhető momentum, de azokat már mind láthattuk más filmekben, semmi új ötlet. A legmegdöbbentőbb számomra az egészben, hogy tényleg viszonylag sikert ért el a közönségnél. Imdb-n 6.4 bőven nem rossz pontszám és a kritikákban is jókat olvastam róla. Nem értem...azt hiszem nem velem van a baj, ha egy olyan filmet nem tudok értékelni, ami csak és kizárólag más elődökből próbál lélegezni, de csak fuldokolnia sikerül.
Az egyetlen pozitívum a szép környezet és a viszonylag korrekt gore, de senkinek sem tudom ajánlani ezt a filmet.

2012. január 18., szerda

Das Cabinet des Dr. Caligari (1920)


1958-ban a brüsszeli világkiállításra 27 ország filmtörténészei összeállítottak egy 12 filmből álló listát, mely a filmkészítés első ötven évének terméséből tartalmazza a legjobbakat. Eme tucat filmek egyike ez az expresszionista, zseniális német horror némafilm.
A kezdő képsorokban két padon ücsörgő férfit látunk. Az egyik Francis, aki egy különös történetet mesél el barátjának. Az elmesélt sztori lesz maga a film cselekménye: Francis és jóbarátja Alan ellátogatnak a városban megrendezett karneválra, ahol az egyik sátorban az őrült öreg Dr. Caligari egy Somnambulist-t (holdkóros), Cesare-t mutatja be műsorszámként. Caligari elárulja a kíváncsi nézőseregnek, hogy Cesare bármilyen kérdést meg tud válaszolni. Alan kap az alkalmon és megkérdezi halálának időpontját. A holdkóros válasza megdöbbentő: állítása szerint Alan másnap reggel már nem fog felébredni. Ennél megdöbbentőbb dolog, mikor Cesare válasza beigazolódik: Alan következő nap virradóra tényleg meghal. Francis, kedvese és annak édesapja próbálják barátjuk halálának titkát megfejteni, a szálak pedig Caligari doktorhoz és a Somnambulisthoz vezetnek. A rejtélyes orvosról Francis lassacskán felkutatja az igazságot, sőt a film csavaros végkifejlete magáról Francisről is tartogat meglepetéseket.
Teljesen magával ragadott a történet. A holdkórosság témája magában hordozza a titokzatosságot, a rejtélyt, misztikumot. A Cesare-t megformáló Conrad Veidt játéka volt rám a legnagyobb hatással. Szinte lélegzetvisszafojtva figyeltem jóslatát, tetteit. Arckifejezései – amit a remek smink még jobban kiemelt – kellemes borzongást okoztak. Bár le kell szögeznem, hogy az ilyen témák engem kicsit érzékenyebben érintenek.
Összességében számomra az eddig látott legjobb némafilm a ’22-es Nosferatu után és kicsit sem csodálkozom azon, hogy készítése után közel 40 évvel is még a legjobb alkotások közé gondolták - ma is ott a helye.

IMDb

Dracula (1958)


A Hammer Film Production is készített Bram Stoker klasszikus horrortörténetéből filmváltozatot, amely kicsit sem meglepő, hiszen a Hammer Studio pont az ilyen gótikus stílusú horrorjairól a leghíresebb talán.
A szereposztást nézve 2 nagy színész is szerepet kapott: Van Helsing professzort Peter Cushing játsza, Drakula gróf szerepében pedig Cristopher Lee-t látni. Talán említeni sem kell, hogy mindketten a Hammer-filmek örökös sztárjai voltak: Cushing többször is megformálta Frankenstein doktort, Lee pedig nemcsak ez alkalommal bújt vámpírbőrbe.
Úgy gondolom, hogy az alkotás történetének felvázolását itt nyugodt szívvel hanyagolhatom, mert vélhetőleg mindenki ismeri - ha nem is olvasta Drakula gróf válogatott rémtetteit, nagyvonalakban mindannyian ismerjük Őt.
Drakula történetének ezen feldolgozása némileg eltér a Stoker által megírtaktól. Maguk, a regényben szereplő karakterek ugyanúgy megvannak, de némelyikük némi változáson ment át. Az első kisebb különbség, hogy Jonathan Harker nem ügyvéd, hanem könyvtáros. A regényben Jonathan menyasszonya Mina kisasszony, Lucy Westenra Mina barátnője, Arthur Holmwood pedig Lucy kisasszony udvarlója. Ezzel szemben a filmben a két lány karakterét felcserélték: Arthur és Mina egy házaspár, Lucy és Arthur testvérek, Jonathan menyasszonya pedig Lucy. Magát a cselekmény menetét tekintve a változás az, hogy Jonathan Harker és Van Helsing eleve ismerik egymást, Harker pedig már a film elején tisztában van azzal, hogy a hírhedt kastély tulajdonosa az éjszaka teremtménye. A forgatókönyvírók abban is változtattak, hogy ki esik/kik esnek Drakula áldozatául.
Mielőtt arra adnék okot, hogy negatív előítélet ébredjen blogunk Olvasójában eme filmet illetően, leszögezném, hogy ezek a módosítások nem ártottak a filmnek. Az írók tiszteletben tartották a Drakula könyvet, érezhető volt az óvatosság. Én magam pedig az eredeti mű kisebb felfrissítésnek tartottam az eltéréseket. A másik pedig, hogy Cushing és Lee neve garancia a minőségre.

IMDb

Dr. Jekyll & Mr. Hyde (1931)


Robert Louis Stevenson történetét, mely egy kísérletező orvosról szól, sok filmes elevenítette már meg a filmvásznon. Az elsők között van ez a darab is, mely a főszereplő megformálójának (Fredric March) Oscar-díjat is hozott.
Dr. Henry Jekyll kiváló orvos, akit a nemesség tagjai furcsállnak, csodabogárnak tekintenek - és nemcsak a betegek iránti odaadó hozzáállása miatt. Jekyll nem mindennapi témával foglalkozik: véleménye szerint maga az emberi lélek nem egy egész, hanem két részből tevődik össze. Az egyik a társadalom által elfogadott írott illetve íratlan szabályoknak tesz eleget, azok alapján vezérli az embert és annak gondolatait, cselekedeteit. A psziché másik felét az ösztönök hajtják, a nyers, állatias viselkedés forrása. Állításának alátámasztására kikísérletez egy szérumot, mely az elme két felét elválasztja egymástól, s színre lép az ösztönös, erőszakos, vad én képe.
Ez az első adaptáció a regényből, melyet sikerült megtekintenem idáig, viszont magát az írást még nem volt alkalmam elolvasni, így tényleg csak a filmre tudok hagyatkozni a történet szempontjából. A tudat illetve énkép kettéhasadásának és az ösztönös, állatias viselkedés bemutatása tényleg Oscar-t érdemlő alakítás volt March-tól. Az erőszakos én-t jelképező Mr. Hyde jelmezét a neander-völgyi emberről mintázták, ezzel is nyomatékosítani tudták az állatias, nyers embert. A két én közti különbség is teljesen elkülöníthető volt egymástól: Jekyll a kedves, humoros, tisztelettudó vőlegény, aki a páciensek közt sem tesz különbséget, így a nyomorúbb sorsú egyszerű asszony is ugyanannyi figyelmet és törődést kap tőle, mint egy nemesember. Ezzel szemben a szérum hatása után kibújik belőle Mr. Hyde, aki már külsőleg is hordozza magán az "emberállat" jegyeit (vastag szemöldök, előreálló homlok, hegyesebb fogak, görnyedtebb járás); belsőleg pedig lelkiismeret-mentes, erőszakos, vad, egy az egyben ösztönlény.
Stevenson története eleve jó táptalaj egy film elkészítéséhez. Ezen '31-es változat előtt készült még belőle 4 némafilm is, melyek közül meg kell említeni az 1920-ban készült változatot, ugyanis abban John Barrymore játsza el a címszerepet.

IMDb

2011. június 27., hétfő

Raw Meat (1973)

Patricia és Alex az utolsó metrójárattal utaznak. A Russell Square-nél leszállva a lépcsőn egy eszméletlen férfit találnak. Pat szerint a férfi haldoklik, Alex viszont csupán részegnek hiszi a külsőre előkelőnek tűnő embert. Kis tanakodás után szólnak az első útjukba eső rendőrnek, akivel a helyszínre visszasietve a titokzatos illető hűlt helyét találják csupán. Másnap, mikor a férfiről kiderül, hogy egy köztisztviselő úr és még mindig nem került elő, Calhoun felügyelő munkához lát. Hamar kiderül, hogy a londoni metró ezen szakaszán bizony már nem ez az első eset, hogy valaki nyomtalanul tűnik el. Később arra is fény derül, hogy a metróvonal építésének történetében megbújik egy 1892-ben bekövetkezett tragédia is.
A film teljesen egyszerű, az első felében a tényeket felvázolja, utána pedig hagyja, hogy történjenek az események. Teljesen működőképes szisztéma. A szórakozást és a borzongás néholi enyhítését a tipikus angol sziporkázások és a híres angol szokások (pl. teázás) használatával próbálja biztosítani.
A színészgárdát két híres horrorszínész is erősíti. A Scotland Yard Calhoun felügyelőjét Donald Pleasence alakítja, akinél jobbat szerintem nehezen találtak volna a készítők erre a szerepre. A másik híresség pedig Christopher Lee, aki csak pár percet szerepel a filmben, de nálam az a jelenet piszkosul emlékezetes maradt. :)
A Raw Meat (aka. Death Line) egy kis eldugott kincs az angol horrorok között. Egyszerű és szimpla, de kicsit sem unalmas. Úgyhogy csak bátran!

IMDb

2011. június 11., szombat

The Invisible Man (1933)

A '30-'50-es években készült filmek közül keveset sikerült megnéznem eleddig. Újabb kis szál, amit fonnom kell tovább és tovább.
Az Invisible Man az angol író, H. G. Wells 1897-ben megjelent azonos című regényéből készült. A film rendezője James Whale, akinek a nevéhez olyan filmek is fűződnek, mint a '31-es Frankenstein Boris Karloff-fal és a Bride of Frankenstein.
Jack Griffin gyakornokként tanul, dolgozik és tevékenykedik kutatótársával, Kemp-pel egyetemben a neves Dr. Cranley mellett. Griffin egy egyedülálló titkos kísérleten dolgozik: a láthatatlanná válás titkát kutatja. Sok idejét és energiáját "siker" koronázza. Azonban a láthatatlanság ellenszerét már nem tudja megfejteni, a folyamatot visszafordítani képtelen. Viszont szerzett képességét igencsak használja - másokra nézve nem éppen jótékony célokra. Ijesztget, fenyegetőzik, baleseteket okoz, gyilkol. A szérum borulttá és agresszívvá teszi - világuralmat akar.
A regényt még nem volt alkalmam elolvasni, viszont ezen mozgóképes feldolgozását zseniálisnak tartom, imádtam az utolsó percéig. Izgalmas, humoros, a főszereplőt megformáló Claude Rains fergeteges alakítást nyújt. Amin pedig nagyon megdöbbentem, az Jack láthatatlan állapotának tényleges "megjelenítése". A film keletkezési évét tekintve nem gondoltam volna, hogy ennyire tökéletesen meg tudják majd oldani ezt a dolgot. Ezzel kapcsolatban többet kaptam, mint eleve vártam. Ha belegondolok abba, hogy korunkban néha mennyire pocsék technikákat alkalmaznak a filmkészítésnél, szinte felháborodok.
Az Invisible Man kellemes szórakozás, nemcsak horrorfalóknak. Bátran ajánlom mindenkinek, és arra is mernék fogadni, hogy aki megtekinti, máskor is elő fogja venni. Én biztos így teszek.

IMDb

Macabre (1980)

Lamberto Bava olasz rendező, a giallo műfaj megteremtőjének, Mario Bava-nak fia. Lamberto horror filmjei közül talán a Démonok 1. és 2. az, amik a legismertebbek. Találkoztam pár írással, megjegyzéssel az interneten, amiben a hozzászóló Dario Argento-t jelölte meg ezen filmeknél, mint rendező. Megragadom most az alkalmat és kijelentem, hogy NEM, a Démoni 1-2 filmeket nagyon nem Argento rendezte. Ő producerkedett és a screenplay megírásában tevékenykedett, a rendező ott is Lamberto Bava. Ugyanúgy, mint ennél a műnél is.
Jane Baker 2 gyermekes középkorú hölgy, aki csalja a férjét. Egy ilyen találka azonban rosszul ér véget, ugyanis az addig otthon egyedül hagyott gyerekekkel tragédia történik: June lánya, Lucy vízbe fojtja kisöccsét. Főszereplő hölgyünk mikor hírt kap erről, szeretőjével hamar kocsiba vágódnak és a házhoz indulnak. A haza tartó úton azonban újabb csapás éri June-t: a nagy sebesség miatt megcsúszik az autó és June szeretője fejét vesztve szörnyethal. June a történtek miatt elmegyógyintézetbe kerül, ahonnan 1 év múlva kerül ki újra a világba. Az újrakezdés nem könnyű, a traumákat pedig nem tudni, hogy June mennyire volt képes feldolgozni egy év alatt...
A klasszikus VHS-korszakban a Macabre nálunk is megjelent, méghozzá Hátborzongató címen. És ez a cím nagyon is helytálló. Fantáziám és ízlésem szerette ezen film bizarrságát: mint a cselekményben, mint pedig a látványvilágban. June, a hűtlen és érzelmileg teljesen labilis karakter megérintett...talán azonosulni is tudtam vele. Volt egy másik szereplő is, bizonyosan egy vak fiatal férfi - akinek nagy szerepe van a filmben, ő is váltott ki belőlem érzelmet: együttérzést, sajnálatot. Ő kifejezetten szimpatikus volt(bár a kék szemétől néha a hideg rázott ki). Akit képtelen voltam bevenni, az June sunyi, alattomos kislánya: Lucy. Benne olyan tulajdonságok voltak megtalálhatóak, amiket a mai emberekben is rühellek és piszkosul utálok. Idegességet váltott ki belőlem, ha megjelent a képernyőn, ami paradox módon még jobban fokozott engem. Egyetlen kis hiba volt a filmben, de ezt saját magam okoztam önmagamnak: a csattanó nekem nem "csattant" sajnos, abban a bizonyos első pillanatban megéreztem, mi is a nagy titok.
A Macabre kötelező darab a horror rajongóknak. Az olasz horror fanoknak pedig egyszerűen házi feladat!

IMDb