2011. január 27., csütörtök

Black Past (1989)



Ebben a B-kategóriás német extrém-gore horrorban főhősünk egy kamaszfiú, Tommy. Egyik nap házuk padlásán egy különös ládát talál, ami egy tükrüt és egy naplót tartalmaz. A titkos könyv tulajdonosa egy bizonyos Christopher Stone, aki leírja, hogy az a tükör bizony nem mindennapi tükör. Állítása szerint valami furcsa dolog rejtőzik a tükörben. Néha hihetetlen dolgokat lát benne és érzi, hogy ami a tükörben van, őt akarja elkapni. Másik bejegyzésében pedig közli, hogy lemészárolta a családját a legkegyetlenebb módon. Hogy véget vessen a rémálomnak, meg kell semmisítenie a tükröt. Tommy ezt leszarja és természetesen felszögeli szobájába. Már miért is ne?! Pár nap múlva fiúcskánkhoz ellátogat újdonsült barátnője, akit megigéz a tükör, majd az utcán elüti egy autó és meghal. Tommyt ezután véres látomások gyötrik, később pedig a tükörben rejtőző valami annyira megszállja, hogy szörnyű démonná változik át és letrancsírozza családja összes tagját.
Lényegében csak helykitöltés miatt írtam le a film történetét. Mert igazából baromira nem ez a lényeg benne, hanem az őrült darálás. Itt aztán van minden, ami borult és perverz fantáziám kielégíti: machete fejbe, testvér láncfűrésszel való felaprítása, apa végtagjainak ledarabolása, és hát egy fájdalmasan jól megcsinált jelenet, ami a férfi nézőket is arra készteti, hogy a farkukhoz kapjanak. Mert gondolom egy léchez odaszögelt hímvessző puszta látványa is szinte fizikai fájdalmat okoz, nemde? Megemlítenék még egy jelentet, ami megfogott, ez pedig Tommy démonná alakulása. Van egy olyan érzésem, hogy a rendező, Olaf Ittenbach (aki egyben a főszerepet is játsza és ő csinálta a gore jeleneteket is) látta Lamberto Bava Démonok művét.
Ittenbachról megemlíteném még, hogy mielőtt förmedvényeivel (mert nem csak ez az egy van ám!) berobbant volna a horrorműfajba, fogtechnikusként tevékenykedett. Nos, talán jobb, hogy a filmezésben élte ki sajátos perverzióit, haha. És még egy infó a direktorról: Uwe Boll BloodRayne című filmjébe a speciális effekteket ő készítette.
A Black Past-re visszatérve: összességében egy, a B-kategóriás filmek minden "kritériumának" megfelelő délutáni matiné. Akik szeretik, ha arcukba csapódik a disznóbél, kötelező gyöngyszem.


IMDb

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése